Beszéljünk a következőről … Mentális egészség és pszichoszociális ellátás a gyermekkori, serdülőkori és fiatal felnőttkori daganatos megbetegedés alatt és azt követően

„A mentális egészség több, mint a mentális zavarok hiánya”

WHO, 2022

10 kulcsfontosságú szempont a mentális egészség megőrzéséhez a rákbetegség idején és azt követően

A rákbetegség fiataloknál tartós hatással járhat. Bár a figyelem gyakran a testi egészségre irányul, fontos, hogy a mentális egészség is prioritást kapjon a rákbetegség idején és azt követően.

1. Ismerd el az érzelmeidet. Teljesen természetes, hogy sokféle érzelmet élsz meg, beleértve a szorongást, a szomorúságot és a félelmet. Ismerd el ezeket az érzelmeket, és kérj támogatást, amikor szükséged van rá.
2. Találj támogató közeget. Egy támogató közeg érzelmi és gyakorlati segítséget is nyújthat. Ide tartozhat a család, a barátok és a támogató csoportok.
3. Helyezd előtérbe az öngondoskodást. A testi egészségedről való gondoskodás testmozgással, egészséges táplálkozással és elegendő alvással javíthatja a mentális egészségi kimeneteleket.
4. Kérj szakmai segítséget. A mentális egészség szakemberei, például a pszichológusok és tanácsadók, speciális támogatást nyújthatnak a fiataloknak és családjaiknak.
5. Tájékozódj. A mentális egészségről szóló ismeretek bővítése a rákbetegség idején és azt követően csökkentheti a megbélyegzést, és növelheti az erőforrásokhoz való hozzáférést.
6. Maradj kapcsolatban. A társas tevékenységek és a hobbik javíthatják a társas támogatást, és csökkenthetik az elszigeteltség érzését.
7. Relaxációs gyakorlatok. A tudatos jelenlétet segítő gyakorlatok, például a meditáció és a légzőgyakorlatok, csökkenthetik a stresszt és javíthatják az érzelmi jóllétet.
8. Vond be az egészségügyi szakembereket. Vedd fel a kapcsolatot egy egészségügyi szakemberrel a mentális egészségeddel és minden felmerülő aggodalmaddal kapcsolatban.
9. Képviseld a saját érdekeidet. Ne félj megszólalni, és kiállni a mentális egészséggel kapcsolatos szükségleteidért. Rendben van, ha ehhez valaki támogatására van szükséged.
10. Haladj napról napra. A rákbetegséggel való együttélés és az azt követő időszak egy út, és fontos, hogy ezt napról napra éld meg. Ne feledd, nem kell mindig pozitívan gondolkodnod. A kétségbeesés és a remény váltakozhat, és ez rendben van! Lásd „A félelem és a remény közötti egyensúlyozás” zsebkártyát.

Beszélgetés fiatalokkal komoly témákról

Ajánlások mindazoknak, akik részt vesznek egy beszélgetésben

A nehéz témákról való kommunikáció nem kerülhető el, de a megközelítés és a hozzáállás különbséget jelenthet.

1. Légy egy szinten velük. Fizikailag és jelképesen is.
2. Értékelj. Mutass készséget arra, hogy belépj a fiatal világába, próbáld elfogadni a valóságát úgy, ahogyan ő látja, és hallgasd meg a félelmeit és veszteségeit úgy, ahogyan ő megéli azokat. Értékeld a nézőpontját – ne ítélkezz, és ne becsüld le.
3. Vond be. Adj hangot a fiataloknak: velük beszélj, ne róluk! Ösztönözd az életkoruknak megfelelő, aktív részvételt.
4. Hallgass. Figyelmesen hallgasd meg: MIT mond és HOGYAN? Különösen szokatlan időpontokban és váratlan helyzetekben.
5. Igazítsd a nyelvezetet. Használj gyengéd és körültekintő nyelvezetet, amely a fiatal FEJLŐDÉSI SZAKASZÁHOZ igazodik. Vedd figyelembe mind a verbális, mind a nonverbális kommunikációt (pl. arckifejezés, gesztusok, testtartás).
6. Tartsd tiszteletben az érzelmeket. Vedd komolyan az érzelmeket. Nevezd nevén az érzelmeket, tartsd tiszteletben őket, ne bagatellizáld.
7. Légy őszinte. A bizalom kialakításához a fiatalok őszinte válaszokat várnak az őszinte kérdésekre.
8. Mutass nyitottságot. Jelezd, hogy minden kérdés jó és szívesen fogadott. Légy nyitott a nehéz témák megbeszélésére ahelyett, hogy tabuvá tennéd azokat. Figyelj az apró jelzésekre.
9. A kérdések vezessenek. Igazodj a fiatalok kérdéseihez. Természetes módon annyi információt keresnek, amennyi számukra megfelelő ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat. Ne terheld túl információval, de ne is adj túl keveset. Pl. Mit tudsz már? Mit és mennyit szeretnél tudni? Pontosan mi aggaszt?
10. Adj teret és időt. Biztosíts védett, életkoruknak megfelelő környezetet. Vedd figyelembe a figyelmi terjedelmet, és adj időt a feldolgozásra. Tervezz több, egymást követő beszélgetést.
11. Használj eszközöket. Biztosíts könyveket, rajzokat, alkalmazásokat, vizuális modelleket stb. a megértés és a feldolgozás ösztönzésére, hogy támogasd a tájékozott és közös döntéshozatalt.
12. Tervezz és cselekedj. Beszéljétek meg a konkrét következő lépéseket, és tervezzetek együtt az önhatékonyság és az egészséges megküzdés erősítése érdekében. Adj önbizalmat és biztonságérzetet.
13. Vond be a családot és a társas hálót. A nyílt kommunikáció bizonyítottan védő tényező minden érintett számára. Egy megbízható személy értékes támogatási forrás lehet a nehéz beszélgetések során.

Rendben van, ha túlterheltnek érzed magad, és segítséget keresel a kommunikációhoz.

Mit tegyünk és mit ne a kommunikációban

Ajánlások mindazoknak, akik részt vesznek egy beszélgetésben

Mielőtt beszélgetésbe kezdesz a rákkal élő vagy a rákbetegségen túljutott emberekkel, tedd fel magadnak a következő kérdéseket …

• Hogy érzem magam ma? Képes vagyok támogatást nyújtani?
• Mi a szerepem ennek az embernek az életében?
• Mit jelent ez a beszélgetés szempontjából?
• Mit vár tőlem ez az ember?
• Ha én lennék a helyében, mit szeretnék ettől a beszélgetéstől?
• Mit tudok (vagy mit gondolok, hogy tudok) erről a diagnózisról?
• Milyen kérdést tehetek fel? Szükséges feltennem ezt?

Legfontosabb tanulságok

• Rendben van, ha nem tudod, mit mondj (és ezt nyíltan ki is mondhatod)
• Rendben van nehéz kérdést feltenni, de adj teret annak, hogy a másik ne válaszoljon rá
• Fogadd el a személy tapasztalatát, ne azt, aminek te gondolod
• Légy kíváncsi
• Légy türelmes
• Próbáld elfogadni a csendet, a nonverbális kommunikáció is lehet hatékony és megnyugtató

Tippek a kommunikáció javításához

A nem megfelelő kommunikáció hatással lehet a döntéshozatalra, a kezeléshez való együttműködésre, a társas kapcsolatokra és a mentális egészségre.

Mit mondjunk – Ajánlott

• Igazítsd a kommunikációt a személyhez. Vedd figyelembe az egyéni életkort, a kognitív fejlődést, a társas szempontokat, és ismerd fel az egyedi szükségleteket és képességeket
• Ismerd el az érzelmeket. Légy empatikus, de kerüld a túlzott empátiát
• Támogasd a döntéshozatalt. Adj meg minden szükséges információt a tájékozott döntés meghozatalához
• Légy őszinte és átlátható. Az információkat konstruktív, reményt keltő módon mutasd be

Mit NE mondjunk – Kerülendő

• Hibáztatás. „Mit tettél, hogy rákos lettél?”
• Összehasonlítás. „Találkoztam valakivel, akinek rákja volt, és meghalt.”
• Ráerőltetés. „Hálásnak kellene lenned! Legalább életben vagy!”
• Címkézés. „Harcos” „Hős” (Nincs mindenkire egyformán megfelelő megnevezés)
• Mérgező pozitivizmus használata. „Ne aggódj, néhány hónap múlva teljesen normálisan fogsz kinézni.”
• Személytelenné tétel vagy bagatellizálás. „Legalább nem a legagresszívebb típusú rákod van.”

A szociális dimenzió

A gyermekkori, serdülőkori és fiatal felnőttkori rákbetegség szociális kihívásokhoz vezethet.

A szociális munka az orvosi, pszichológiai és ápolási ellátást egészíti ki azzal a céllal, hogy tanácsadást és támogatást nyújtson a szociális kihívások kezelésében.

• Társadalmi-gazdasági tényezők
  • Oktatás
  • Foglalkoztatás
  • Anyagi életkörülmények (pl. jövedelem, élelmiszerhez és ruházathoz való hozzáférés)
  • Lakhatási körülmények (pl. a lakhatás állapota és minősége)
  • Jogi státusz
• Társadalmi-kulturális tényezők
  • Nyelv
  • Származási ország
  • Etnikai hovatartozás
• Társas kapcsolatok
  • Interperszonális kapcsolatok
  • Társas hálózatok
  • Társas támogatás
• Társadalmi-ökológiai tényezők
  • Környezeti tényezők (pl. városi vs. vidéki környezet, éghajlati viszonyok, levegőminőség)
  • Mobilitás (pl. a közlekedés elérhetősége, a munkahelyek, iskolák és egészségügyi létesítmények megközelíthetősége)

Mire van szükség?

• Bio-pszicho-szociális kezelési koncepciókra
• Szociális szűrésre/felmérésre, tanácsadásra és beavatkozásokra minden fiatal és gondozóik számára a kezelés alatt és az utógondozás során
• A felejtéshez való jog = a rák túlélőinek diszkriminációjának megszüntetése az alapvető pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés során.
  • Meg kell szüntetni a túlélők méltánytalan kezelését, amikor kórelőzményük miatt pénzügyi szolgáltatásokat igényelnek.
  • Biztosítani kell a hosszú távú túlélők jogát arra, hogy ne kelljen felfedniük rákbetegségük előzményét a pénzügyi intézmények előtt.
  • Garantálni kell a biztosításhoz való hozzáférést, és meg kell akadályozni a biztosítási díjak vagy a hitelköltségek emelkedését.

A bio-pszicho-szociális kezelési koncepciók az egészség és a betegség többdimenziós megközelítését jelentik. Az egészség és a betegség megítélése során nemcsak a szomatikus, hanem a pszicho-szociális szempontokat is figyelembe kell venni. Kezelés mindhárom szinten:

• bio – pl. onkológiai betegség és kezelés
• pszicho – pl. félelem, krónikus bánat, érzelmi jóllét
• szociális – pl. izoláció, társadalmi-gazdasági teher

Oktatási támogatás

A rákkal élő és a rákbetegségen túl élő fiatalok betegségük, kezelésük vagy késői következményeik miatt korlátozásokkal szembesülhetnek az oktatásban.

Normalitás, ahol csak lehetséges — támogatás, ahol szükséges. Célunk: olyan oktatás, amely illeszkedik a képességekhez, a személyiséghez és a jövőbeli tervekhez.

Mire van szükség?

• Folyamatos monitorozásra és támogatásra a teljes oktatási folyamat során … a rákkal élő és a rákbetegségen túl élő fiatalok, gondozóik, tanáraik és kortársaik számára
• Könnyű hozzáférésre minden jogi és gyakorlati támogatási lehetőségről szóló érdemi információhoz
• Elkötelezett szakemberekre az utánkövetéses ellátásban, akik rendelkeznek a szükséges tudással, készségekkel és idővel ahhoz, hogy koordinálják a kommunikációt a fiatal/család, az iskola és az egészségügyi csapat között

6 lépés az oktatási támogatás javításához

Megküzdés a korlátokkal — az erősségek kiaknázása. Nem kivételezés, hanem a hátrányok csökkentése.

1. Szerezzenek világos áttekintést a személyes ERŐSSÉGEKRŐL és NEHÉZSÉGEKRŐL, például neuropszichológiai felmérés révén
2. Vegyék figyelembe a HÁTRÁNYKOMPENZÁCIÓT: ez különösen fontos, ha az egyik területen fennálló korlátozottság (pl. emlékezet) más területeken is hátrányt okozna (pl. matematika).
3. SZEMÉLYKÖZPONTÚ támogatás: a jogi lehetőségek és/vagy a hátránykompenzáció alkalmazása – az egyéni szükségletekhez igazítva.
4. Legyen ÁTLÁTHATÓ: a támogatási lehetőségeket EGYÜTT tervezzék meg és beszéljék át. Kommunikáljanak és működjenek együtt minden érintettel (fiatal, gondozók, testvérek, kortársak és tanárok).
5. Biztosítsanak ÉRZELMI TÁMOGATÁST: engedjenek teret a szorongás, a bizonytalanság és a másságtól való félelem érzéseinek, és vegyék igénybe a támogatást.
6. Ne csak a teljesítményre összpontosítsanak, hanem az ODA TARTOZÁS ÉRZÉSÉRE és a szociális helyzetre is; előzzék meg a zaklatást.

Hátránykompenzáció = A betegséggel összefüggő hátrányok kompenzálása az esélyegyenlőség biztosítása érdekében:

• Elkülönített, csendes helyiségek a vizsgákhoz
• Lehetőség szünetekre
• Az emlékezetet támogató tanulási segédanyagok használata (pl. matematikai képletgyűjtemény)
• Többletidő a vizsgákon
• A feladatok vagy a házi feladat mennyiségének csökkentése
• Multimodális tananyagok, a tervezést és a strukturálást segítő anyagok

Tegyük prioritássá a karriertámogatást

A rákkal élő és a rákbetegségen túl élő fiatalok betegségük, kezelésük vagy késői következményeik miatt korlátozásokkal szembesülhetnek a karrierjükben.

Nagyon gyakran alul- vagy túlértékelik őket mások tudáshiánya miatt, ezért nem megfelelő munkakörülmények közé kerülhetnek.

Mire van szükség?

• Folyamatos monitorozásra és hosszú távú támogatásra az utánkövetéses ellátásban … a rákkal élő és a rákbetegségen túl élő fiatalok, gondozóik és munkáltatóik számára
• Könnyű hozzáférésre minden jogi és gyakorlati támogatási lehetőségről szóló érdemi információhoz
• Elkötelezett szakemberekre az utánkövetéses ellátásban, akik rendelkeznek a szükséges tudással, készségekkel és idővel ahhoz, hogy koordinálják a kommunikációt … a fiatal/család, a munkahely, az egészségügyi csapat és a karriertámogatást nyújtó szolgáltatók között
• Kortárstámogató programokra

A pályatámogatás kulcspontjai

Normalitás, ahol csak lehetséges — támogatás, ahol szükséges. Megküzdés a korlátokkal — az erősségek kiaknázása. Cél: olyan foglalkoztatási helyzet, amely illeszkedik a képességekhez, a személyiséghez, a szenvedélyhez és a jövőbeli tervekhez.

1. Szerezzenek világos áttekintést a munkával kapcsolatos ERŐSSÉGEKRŐL és NEHÉZSÉGEKRŐL, például neuropszichológia vagy foglalkozás-orvostan révén
2. Elemezzék a MUNKAKÖRÜLMÉNYEKET annak azonosítására, hogy hol lehet alkalmazkodásokat bevezetni.
3. SZEMÉLYKÖZPONTÚ támogatás: az egyéni szükségletekhez igazított intézkedések és alkalmazkodások. Vegyék figyelembe a bio-pszicho-szociális hátteret, és TERVEZZENEK ELŐRE.
   • A munkaidő módosítása
   • A keretfeltételek vagy a tevékenység típusának módosítása
   • Megfelelő eszközök és segédeszközök biztosítása és használata
   • Lehetőség pihenésre és továbbiak …
4. Tisztázzák a JOGI KÉRDÉSEKET: munkajog és szociális jog.
5. ÁTLÁTHATÓSÁG: a támogatási lehetőségeket EGYÜTT tervezzék meg és beszéljék át: kommunikáljanak minden érintettel (fiatal, gondozók, munkáltatók, kollégák, karriertámogatást nyújtó szolgáltatók)
6. ÉRZELMI és SZOCIÁLIS TÁMOGATÁS: ne csak a teljesítményre összpontosítsanak. Engedjenek teret például a bizonytalanság, a másságtól való félelem és a kezdeti tervek miatti gyász érzéseinek. Vegyék figyelembe a szociális helyzetet. Előzzék meg a zaklatást.

A félelem és a remény közötti egyensúlyozás

A negatív érzések az emberi lét részét képezik, és segítik a (traumatikus) élmények megfelelő feldolgozását.

• A félelem természetes és fontos reakció. Olyan erő, amely arra késztet bennünket, hogy megbirkózzunk a valós fenyegetésekkel.
• A mérsékelt mértékben jelentkező félelem …
  • védő funkcióval bír a teljesítményt fokozó hatása révén.
  • kiélesíti érzékeinket és aktiválja túlélési mechanizmusainkat.
  • személyes éréshez vezethet.

A remény sokdimenziós és rendkívül egyéni érzés, amely folyamatos alkalmazkodás tárgya.

• A remény egy bizakodó belső irányultság, hogy a jövőben valami kívánatos fog bekövetkezni, anélkül, hogy ebben bizonyosságunk lenne.
• Kísérheti félelem és aggodalom.

Normális, hogy a félelem és a remény, az aggodalom és a magabiztosság a lehető legrövidebb időn belül váltakozhatnak, vagy egyszerre is jelen lehetnek. Ennek a kettősségnek a fenntartására való képesség („kettős tudatosság”) a betegségekhez vagy krízisekhez való optimális pszichológiai alkalmazkodást jelzi.

„A remény határozottan nem ugyanaz, mint az optimizmus. Nem annak meggyőződése, hogy valami jól fog alakulni, hanem annak bizonyossága, hogy valaminek értelme van, függetlenül attól, hogyan alakul.”

Václav Havel

A „jó” és „rossz” érzésekről

Nincsenek rossz érzések. Minden érzelemnek megvan a maga létjogosultsága és funkciója, és teret kell adni annak, hogy megéljük és kifejezzük őket.

Azok az érzések, amelyek szubjektíven helyesnek és koherensnek hatnak, nagyobb jólléthez vezetnek, függetlenül attól, hogy „jónak” tekintik-e őket vagy sem.

Mire van szükség?

• A mentális egészség folyamatos monitorozására a kezelés alatt és az élethosszig tartó utánkövetéses ellátásban … a rákkal élő és a rákbetegségen túl élő emberek, valamint családjuk/barátaik számára
• Könnyű hozzáférésre a pszichoszociális kezeléshez és más támogatási lehetőségekhez
• Elkötelezett szakemberekre, akik rendelkeznek a szükséges tudással, készségekkel és idővel
• Kortárstámogató programokra

Pozitív hozzáállás vs. „toxikus pozitivitás”

A pozitív hozzáállás és az optimizmus általában magasabb jólléttel társul … DE … amikor a negatív érzelmek elnyomására használják, több kárt okozhat, mint hasznot.

A „hálásnak kell lenni” kényszere nyomáshoz és bűntudathoz vezethet. A traumatikus élményeknek helyet kell kapniuk, és foglalkozni kell velük.

A megfelelő, egészséges feldolgozás és az érzelmi zavarok közötti vékony határ

Míg a gyász természetes reakció és az élet része, a depresszió speciális támogatást igényel. A gyász és a depresszió közötti különbség árnyalt lehet – és vannak olyan jellemzők, amelyek mindkét állapotra érvényesek:

Gyász

• A megterhelés a veszteséghez vagy az elszakítottsághoz kapcsolódik
• Sírásra való hajlam
• Vágyódás az elveszített személy/funkció/dolog után
• Ürességérzés
• Gyakran hullámokban jelentkezik

Mindkettő

• Szomorúság
• Az érdeklődés elvesztése a tevékenységek és a társas élet iránt
• Fáradtság
• Étvágy (fokozott vagy csökkent)
• Alvás (több vagy kevesebb a megszokottnál)

Depresszió

• A megterhelés egy általánosan lehangolt hangulathoz kapcsolódik
• Önkárosítási/öngyilkossági gondolatok
• Gyakran állandó, tartósan nyomott hangulat
• Motiváció- és energiahiány

Gyász → elhúzódó gyász zavar → depresszió

Bár nem mindenkinél alakulnak ki depressziós tünetek, ennek lehetőségével tisztában lenni kulcsfontosságú. Fontos figyelembe venni, hogy a depressziónak különböző háttértényezői lehetnek.

Kérjen szakmai segítséget

Kérjen szakmai segítséget, ha az alábbiak közül bármelyik legalább 2 hétig fennáll:

• Úgy érzi, megrekedt a daganatos betegségéhez kapcsolódó élmények feldolgozásában.
• Nagy szakadékot észlel aközött, ahogyan az életéről gondolkodik, és ahogyan azzal kapcsolatban érez.
• Nyomást érez arra, hogy boldognak és hálásnak mutassa magát, miközben belül szomorúnak és üresnek érzi magát.
• A „Nem bánnám, ha holnap nem ébrednék fel” gondolat rendszeresen eszébe jut.
• Hosszú ideje küzd alvásproblémákkal.
• Rendkívül fáradtnak érzi magát egyértelmű fizikai ok nélkül.
• Úgy érzi, gátat épített a bánat elé, és ha egyszer sírni kezd, soha nem fogja tudni abbahagyni a könnyeit.

Rendben van segítséget kérni!

Támogatási lehetőségek

Önsegítés:

• Történetmesélés
• Beszélgetések
• Támogató csoportok
• Mentorprogramok
• Fizikai aktivitás/sport
• Kifejező művészetek
• Biblioterápia

Professzionális terápia:

• Pszichoedukáció
• Kliensközpontú terápia
• Kognitív viselkedésterápia
• Rendszerszemléletű családterápia
• Klinikai pszichológiai terápia
• Neuropszichológiai terápia
• Csoportterápia
• EMDR (szemmozgásokkal történő deszenzitizáció és újrafeldolgozás)
• ACT (Elfogadás és Elköteleződés Terápia)
• Egyéb (pl. kifejező terápiák, művészetterápia, pszichomotoros terápia, gyógyszeres terápia stb.)

Mire van szükség?

• A mentális egészség monitorozására a kezelés alatt és az élethosszig tartó utánkövetéses ellátásban
• Könnyű hozzáférésre a pszichoszociális kezeléshez

Jogom a gyászhoz

Betegek, túlélők, gondozók, szakemberek – mindenki gyászolhat.

A gyász = a veszteségre adott természetes reakció, amely általában szomorúság, sóvárgás, harag, bűntudat, zavartság és érzelmi tompaság érzésével jár. Ez egy összetett és egyéni folyamat, amely személyenként jelentősen eltérhet. A gyász szükséges a megélt veszteség feldolgozásához.

Annak ellenére, hogy mindenkinek szabadságában áll a saját módján gyászolni, a gyász sokféle folyamatának társadalmi elfogadása és megértése hiányos lehet, ami a gyászolók megbélyegzéséhez és elszigetelődéséhez vezethet.

• Szabad sírnom, de nem muszáj
• Szabad dühösnek lennem, és kifejezhetem az érzéseimet
• Szabad félnem
• Szabad nevetnem, és újra boldognak lennem
• Egyszerre sokféle érzésem lehet
• Szabad egy időre elfelejtenem
• Annyit gyászolhatok, amennyit szeretnék
• Nem kell bűntudatot éreznem
• Szabad beszélnem a betegségről, ha szeretnék
• Szabad beszélnem a gyászomról, a veszteségeimről és a félelmeimről
• Szabad beszélnem a halálról és a haldoklásról
• Minden kérdést feltehetek, amit csak szeretnék
• Jogom van egy kis nyugalomhoz és csendhez
• Szabad olyan dolgokat tennem, amelyek megnyugtatnak és jót tesznek nekem
• Szabad gyengének lennem
• Annyi időt szánhatok rá, amennyire szükségem van

“A ki nem mondott bánat elmérgesedik. Meg is betegíthet. Csak akkor válik elviselhetővé, ha kifejezzük.”

Dirk de Wachter, pszichiáter

Hogyan használja a zsebkártyákat

1. Tartsa a zsebkártyákat könnyen hozzáférhető helyen – akár az íróasztalán, egy kihelyezett tartóban vagy intézménye váróterében.
2. Használja őket tájékozódási segédanyagként, amikor a mentális egészségről és a pszichoszociális ellátásról beszélget betegekkel, túlélőkkel, családtagokkal, gondozókkal, kollégákkal vagy tanárokkal.
3. Ossza meg a kártyákat és az információkat másokkal, hogy növelje a tudatosságot, és beszélgetéseket indítson a mentális egészség támogatásának fontosságáról a gyermekkori, serdülőkori és fiatal felnőttkori daganatos megbetegedések idején és azon túl is.
4. Látogasson el a kártyákon megadott weboldalra, ahol további forrásokat és részletesebb információkat talál a mentális egészségről és a pszichoszociális ellátásról. Csatlakozzon platformunkhoz, hogy kapcsolatba léphessen másokkal.
5. Használja az adott kártyán rendelkezésre álló üres helyet arra, hogy feljegyezzen bármilyen jegyzetet vagy fontos elérhetőséget a mentális egészséggel kapcsolatos szolgáltatásokról vagy támogató hálózatokról.

A kiadványról

Az összes zsebkártya az EU-CAYAS-NET projekt keretében készült, és betegképviselőkkel, valamint egészségügyi szakemberekkel együttműködésben került felülvizsgálatra. A fő felelősséget a Childhood Cancer International – Europe és a Medical University of Vienna közösen viselte. A tartalom nem törekszik teljességre. Utolsó felülvizsgálat: 2025. június. A zsebkártyák több nyelven elérhetők.

Szerzők

• 10 kulcspont a mentális egészségről: Liesa J. Weiler-Wichtl, klinikai szakpszichológus, Ausztria
• Beszélgetés komoly témákról: Ulrike Leiss, klinikai szakpszichológus, Ausztria. Források: Damm, L. et al., 2015; Stein, A. et al., 2019; Stivers, T., 2012; Skeen, J.E., & Webster, M.L., 2014
• Mit tegyünk és mit kerüljünk a kommunikációban: Oriana Sousa, pszichológus és betegképviselő, Portugália
• A társas dimenzió: Kerstin Krottendorfer, klinikai szociális munkás, Ausztria; Tiago Pinto da Costa, betegképviselő, Portugália
• Oktatási támogatás: Anna Zettl, betegképviselő, Ausztria; Anika Rupprecht, pszichológus, Ausztria; Ulrike Leiss, klinikai szakpszichológus, Ausztria
• Karriertámogatás: Anna Zettl, betegképviselő, Ausztria; Anika Rupprecht, pszichológus, Ausztria; Ulrike Leiss, klinikai szakpszichológus, Ausztria
• Félelem és remény: Hannah Gsell, betegképviselő, Ausztria; Ulrike Leiss, klinikai szakpszichológus, Ausztria
• Gyász és depresszió: Alied van der Aa, pszichológus, Hollandia
• Jogom a gyászhoz: A tartalom Ayse Bosse (2015) anyaga alapján átdolgozva

Őszinte köszönet a következő személyeknek a zsebkártyák gondos átnézéséért és a konszenzusos folyamatban való részvételükért: Alied van der Aa, Inga Bosch, Ania Buchacz, Tiago Pinto da Costa, Lisa Goerens, Hannah Gsell, Kerstin Krottendorfer, Ulrike Leiss, Patricia McColgan, Aoife Moggan, Marta Perez, Carina Schneider, Oriana Sousa, Zuzanna Tomasikova, Jikke Wams, Anna Zettl

Finanszírozás és jogi nyilatkozat

Az Európai Unió társfinanszírozásával. Az itt kifejtett nézetek és vélemények azonban kizárólag a szerző(k) sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az European Health and Digital Executive Agency (HaDEA) álláspontját. Ezekért sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem tehető felelőssé.