Rák Szótár

A PET-vizsgálat vagy pozitronemissziós tomográfia az orvostudományban alkalmazott képalkotó diagnosztikai vizsgálat. Egy radioaktív anyagot, úgynevezett nyomjelzőt használ, hogy betegségeket vagy rendellenességeket keressen a szervezetben. A PET-vizsgálatok részletes 3 dimenziós képeket nyújtanak, amelyeket főként a rák, a szív rendellenességeinek és az agyi rendellenességek kimutatására használnak. Ez a vizsgálat rendkívül hatékony számos állapot feltárásában vagy értékelésében, mivel megmutatja, hogyan működnek a szervek és a szövetek.

A PET/CT-vizsgálat két képalkotó eljárás kombinációja. A PET (pozitronemissziós tomográfia) a szervezet anyagcsere-aktivitását mutatja, míg a CT (komputertomográfia) részletes anatómiai információkat szolgáltat. E két technika egyetlen vizsgálatban történő egyesítésével az orvosok pontosabban diagnosztizálhatják, nyomon követhetik és kezelhetik a betegségeket, különösen a rákot, mivel pontosan meghatározzák azok helyét és kiterjedését a szervezetben.

A pajzsmirigylobektómia olyan műtéti eljárás, amelynek során a pajzsmirigy egyik lebenyét (felét) eltávolítják. Erre gyakran akkor kerül sor, ha gyanús csomó vagy daganat van, vagy bizonyos pajzsmirigybetegségek kezelésére.

A pajzsmirigyrák a rosszindulatú daganatok egyik fajtája, amely a pajzsmirigyben, a torok tövében található, pillangó alakú, a hormontermelésért felelős szervben kezdődik. A tünetek között gyakran szerepel a nyakban lévő csomó, hangváltozás, nyelési nehézség vagy megmagyarázhatatlan súlyváltozás. A kezelés a rák stádiumától és típusától függ, de magában foglalhat műtétet, radioaktív jódterápiát, hormonterápiát és kemoterápiát. A korai felismerés magas túlélési arányt tesz lehetővé.

A palliatív ellátás olyan speciális orvosi ellátásra utal, amely arra összpontosít, hogy a betegeknek enyhítést nyújtson a súlyos betegségek okozta tünetek, fájdalom és stressz alól. Célja az életminőség javítása mind a beteg, mind a családja számára, és a betegség bármely szakaszában vagy típusában alkalmazható.

A palliatív kemoterápia a rákbetegség kezelésének egy olyan típusa, amelynek célja a tünetek enyhítése és az életminőség javítása az előrehaladott rákos betegek esetében. Célja nem a rák gyógyítása, hanem a fájdalom és egyéb tünetek kezelése.

A PAP-kenet, más néven Papanicolaou-teszt a nők méhnyakrákjának orvosi szűrővizsgálata. Ennek során a nő méhnyakából - a méh alsó, keskeny végéből - sejteket gyűjtenek, hogy ellenőrizzék, hogy vannak-e olyan sejtrendellenességek, amelyek esetleg rákos sejtekké fejlődhetnek. A vizsgálatot általában 21 és 65 év közötti nőknek ajánlják.

A patológiai jelentés fontos orvosi dokumentum, amely a szövet- vagy sejtmintákon végzett laboratóriumi vizsgálatok eredményeit mutatja be. Ezt a jelentést egy patológus dolgozza fel, és gyakran tartalmaz olyan részleteket, mint a diagnózis, a súlyosság, a sejtek részletei és szükség esetén a további kezelésre vonatkozó javaslatok. A patológiai jelentések segítik az egészségügyi szakembereket a megfelelő betegségkezelési stratégiák kidolgozásában.

A patológus a betegségek és azok okainak, hatásainak és folyamatainak tanulmányozására szakosodott egészségügyi szakember. Laborvizsgálatokat végeznek a betegek mintáin, értelmezik az eredményeket a diagnózis felállítása érdekében, és konzultálnak más orvosokkal a megfelelő kezelési tervek biztosítása érdekében. Szakértelmük létfontosságú az olyan súlyos betegségek, mint a rák és a fertőzések felismerésében. A szűrővizsgálatok kiértékelésével hozzájárulnak az egészség megőrzéséhez is.

A perineurális invázió olyan kóros folyamatra utal, amikor a rákos sejtek behatolnak az idegeket körülvevő terekbe. Ez a folyamat, amelyet általában mikroszkóp alatt, szövetvizsgálatok során észlelnek, gyakran agresszív rákot jelez, és a kezelés után a kiújulás megnövekedett kockázatához vezethet. Gyakran megfigyelhető különböző rákos megbetegedésekben, például prosztata, fej- és nyaki, vastagbél- és végbélrák esetében.

A peritoneális karcinomatózis olyan állapot, amikor a rákos sejtek átterjednek a hashártyára, a hasüreg bélésére. Ez gyakran előfordul a hasi rákos megbetegedések, például a petefészek-, gyomor- vagy vastagbélrák előrehaladott stádiumában, és olyan tünetekhez vezet, mint a hasi fájdalom, puffadás és fogyás.

A petefészek csírasejtes daganat egy olyan ráktípus, amely a petefészek petesejtek termeléséért felelős sejtjeiből ered. Ezek a daganatok ritkák, és elsősorban fiatal nőket és serdülőket érintenek. Míg a legtöbb petefészek csírasejtes daganat jóindulatú, egyesek rosszindulatúak lehetnek, és orvosi kezelést igényelnek.

A jelenlegi petefészek tartalékvizsgálatok közé tartoznak a hormonális markerek és az ultrahangos markerek. Hormonális markerek: a vérből történő vérvétel után határozzák meg. A megfelelő markerek az FSH (tüszőstimuláló hormon), az ösztradiol, az inhibin-B és az antimullerian hormon (AMH). Az FSH-szintek mérését a teljes menstruációs vérzés kezdete után 2-3 nappal a petefészek tartalékának markereként használják az 1980-as évek óta, a reprodukciós kimenetellel való összefüggése alapján. Az emelkedett FSH-értékek a gyenge petefészekválaszt és a fogamzási kudarcot jelzik, de nem mindig jelzik előre. Az ösztradiol a nő természetes ösztrogénje, és felelős a női másodlagos nemi jellegek kifejeződéséért. A petefészek tüszők granulózasejtjei termelik. Az ösztradiolszintet általában a korai tüszőfázisban mérik, és a magas szintek normális működést jeleznek. Az inhibin egy peptidhormon, amelynek 2 alegysége van (alfa és béta). Az inhibin-B-t a petefészek tüszők granulózasejtjei termelik, és szintje a menstruációs ciklus során változik. Az inhibin-B koncentrációja az életkor előrehaladtával és a korai petefészek-elégtelenség során csökken. Az AMH egy proteohormon, és a tüszők granulózasejtjei termelik. Az AMH kis ciklikus ingadozást mutat, és negatívan korrelál a tüszővesztés előrehaladásával és a nő életkorával: minél magasabb az AMH, annál magasabb a tüszőszám. Ultrahangos markerek: Ide tartozik az antralis tüszőszám (AFC) és a petefészek térfogatának mérése, mindkettő a petefészkek ultrahangos vizsgálatával. Az AFC a petefészekben lévő 2-10 mm közötti méretű antralis tüszők számát írja le. A petefészek tartalék ultrahangos markereinek legnagyobb előnye, hogy nem invazívak. Mindkét marker életkorral összefüggő csökkenést mutat.

A petefészekrák a petefészkekben, a női szaporító mirigyekben, a petesejteket termelő mirigyekben kezdődő daganatos megbetegedés egyik fajtája. Gyakran észrevétlen marad, amíg el nem terjed a kismedencében és a hasüregben, így nehezen kezelhető és gyakran halálos kimenetelű. A tünetek közé tartozhat a hasi puffadás, kellemetlen érzés, fogyás és gyakori vizelés. Ez az ötödik leggyakoribb rákos halálozási ok a nők körében.

A flebotómia egy olyan egészségügyi folyamat, amely magában foglalja a betegek vérvételét különböző célokra, például orvosi vizsgálatokra, adományozásra vagy kutatásra. Ezt az eljárást jellemzően egy flebotomista végzi, egy olyan speciális orvosi szakember, akit a vérminták helyes és biztonságos levételére képeztek ki.

A placebo egy ártalmatlan, inaktív anyag vagy kezelés, amelyet a betegnek adnak, és amelyet klinikai vizsgálatokban gyakran használnak kontrollcsoportként. Úgy tervezték, hogy megjelenésében és adagolásában hasonlítson a tényleges gyógyszerekre, terápiás hatás nélkül. Célja, hogy a hitnek az egészségügyi eredményekre gyakorolt hatását mérjék, és elkülönítsék a vizsgált tényleges kezelés hatékonyságát.

A plazmacitóma olyan rosszindulatú daganat, amelyet abnormális plazmasejtek alkotnak, amelyek az antitestek termeléséért felelős fehérvérsejtek egy típusa. Ezek a daganatok gyakran a csontvelőben és a lágyrészekben fordulnak elő. Bár általában elszigetelt elváltozásként figyelhetők meg, előfordulása a myeloma multiplex, a plazmasejtek rákos megbetegedésének korai jele lehet.

A pleomorf adenóma jóindulatú daganat, amely jellemzően a nyálmirigyekben, leggyakrabban a fültőmirigyben fordul elő. Különböző sejttípusok és struktúrák keveredése jellemzi, innen a "pleomorf" elnevezés. Bár általában nem rákos, kezelés hiányában rosszindulatúvá válhat.

A polip olyan kisméretű, rendellenes szövetnövekedés, amely egy testrész, például a méhnyak, a vastagbél vagy az orrjárat nyálkahártyáján alakul ki. A polipok általában jóindulatúak (nem rákosak), de néha rosszindulatúvá (rákossá) is válhatnak. Méretük, számuk és elhelyezkedésük befolyásolhatja a kezelés megközelítését.

A "prekarcinóma" olyan sejtekre utal, amelyek kóros elváltozásokat mutatnak, és idővel rákká alakulhatnak át, de maguk még nem rákosak. Ezt a kifejezést gyakran használják olyan állapotok leírására, amelyek jelentősen növelik a rák kialakulásának kockázatát, mint például bizonyos típusú bőrelváltozások vagy vastagbélpolipok. Nem minden rákot megelőző állapot alakul azonban szükségszerűen rákká.

A "preklinikai" kifejezés a kutatás azon szakaszára utal, amelyet egy új gyógyszer vagy kezelés embereken történő tesztelése előtt végeznek. Ez a szakasz magában foglalja a sejtkultúrákon és állatokon végzett laboratóriumi kísérleteket a hatékonyság, a lehetséges mellékhatások és az optimális adagolás meghatározására. Ez alapvető lépés a gyógyszerfejlesztés és az egészségügyi politika kialakításában.

A profilaktikus masztektómia olyan megelőző műtéti eljárás, amelynek célja az egyik vagy mindkét mell eltávolítása a mellrák kialakulásának kockázatának minimalizálása érdekében. Ezt jellemzően azoknál az egyéneknél mérlegelik, akiknél a mellrák kockázata genetikai mutációk vagy a betegség erős családi előzményei miatt magas.

A prognosztikai tényezők olyan specifikus jellemzők, amelyek segítenek megjósolni a betegség valószínű kimenetelét vagy lefolyását egy betegnél. E tényezők közé tartozhat az életkor, a betegség stádiuma és bizonyos biológiai markerek, és ezek segítik az egészségügyi szolgáltatókat a legjobb kezelési megközelítés meghatározásában.

A prognózis egy betegség, állapot vagy a beteg gyógyulásának valószínű lefolyására vagy kimenetelére utal, az azonosított állapot általános kilátásai alapján. Becsléseket ad a gyógyulás esélyeiről, a betegség előrehaladásáról és a túlélési arányokról olyan tényezők alapján, mint a beteg egészségi állapota, a betegség típusa és a kezelés.

A progressziómentes túlélés (PFS) az onkológiában használt orvosi kifejezés, amely azt az időtartamot jelöli, ameddig a beteg a kezelés alatt és után a betegség nem súlyosbodik. Ez alapvető mérőszám az új rákkezelő gyógyszerek vagy módszerek hatékonyságának értékelésében.

A prolaktin az agyalapi mirigy által termelt hormon, amely elsősorban a szülés utáni tejtermelés serkentéséért felelős. Emellett szerepet játszik a termékenységben is, mivel gátolja a tüszőstimuláló hormont (FSH) és a gonadotropin felszabadító hormont (GnRH). Az emelkedett szintek reprodukciós problémákat okozhatnak férfiaknál és nőknél egyaránt.

A prosztatarák olyan betegség, amelyet a prosztata, a férfiaknál jelenlévő apró, dió alakú, a spermatermelésért felelős szervben lévő sejtek rendellenes növekedése jellemez. Ez az egyik legelterjedtebb ráktípus a férfiak körében, és a lassan növekvőtől az agresszívig terjedhet, és kezeletlenül hagyva áttéteket adhat más testrészekre. A kockázati tényezők közé tartozik az életkor, a családi előzmények, a faji hovatartozás és bizonyos táplálkozási szokások.

A protonterápia a sugárkezelés egy fejlett típusa, amely a hagyományos röntgensugarak helyett nagy energiájú protonnyalábokat használ a rákos sejtek megsemmisítésére. Azáltal, hogy a protonterápia pontosan célozza a daganatokat, minimálisra csökkenti az egészséges szövetek és szervek károsodását, ezáltal csökkentve a mellékhatásokat és javítva a betegek eredményeit.

A pszicho-onkológia (a pszichológia és az onkológia szavakból) a rákbetegek és a túlélők pszichológiai gondozására (rákkonzultáció) utal. Egy másik kifejezés a pszichoszociális onkológia. A pszicho-onkológia tehát a pszichoterápia vagy a klinikai pszichológia interdiszciplináris formája, amely a rák pszichológiai, szociális és szociáljogi feltételeivel, következményeivel és kísérő tüneteivel foglalkozik. Az ellátás vagy terápia gyakorlati kontextusában a pszichoonkológus feladata, hogy különböző technikákkal, például krízisintervencióval vagy erőforrás-központú beavatkozásokkal támogassa a beteget a betegséggel való megküzdésben. A cél itt a beteg betegséggel való megbirkózási kompetenciájának megerősítése. A pszichoonkológiai gondozást a betegség minden fázisában biztosítani kell, azaz az akut kezelés, a rehabilitáció és a sikeres kezelés után is.

A "pszichoszociális" kifejezés a pszichológiai és szociális tényezők együttes hatására utal, amelyek az egyén általános jólétére és működésére hatnak. Magában foglalja az egyén mentális vagy érzelmi állapota (pszichológiai) és a szociális környezet különböző aspektusai, beleértve a kapcsolatokat, a kulturális kontextust és a társadalmi hatásokat, közötti kölcsönhatást. A pszichoszociális megközelítés az egyén belső tapasztalatai és a külső társadalmi tényezők közötti dinamikus kölcsönhatást veszi figyelembe, amelyek alakítják és befolyásolják a mentális egészséget, a viselkedést és az általános életminőséget.