Rák Szótár

A CA 125 vagy Cancer Antigen 125 egy fehérje, amely gyakran emelkedett a petefészekrákos nők vérében. Ezt biomarkerként használják az orvosi vizsgálatokban a kezelésre adott válasz nyomon követésére vagy a kiújulás kimutatására az ilyen típusú rákos betegeknél. Diagnosztikai eszközként is használják, bár nem specifikus, mivel más betegségek is megemelhetik a CA 125 szintjét.

A CA 19-9, azaz a 19-9-es szénhidrát antigén egy tumormarker, amelyet elsősorban a hasnyálmirigyrákos betegeknél a kezelésre adott válasz és a betegség kiújulásának nyomon követésére használnak. Más gyomor-bélrendszeri rákos megbetegedésekben és olyan állapotokban is emelkedett lehet, mint a májzsugor és a hasnyálmirigy-gyulladás. Tünetmentes egyéneknél nem ajánlott rákszűrésre a nem specifikus lelet miatt.

A "CAYA" a "gyermekek, serdülők és fiatal felnőttek" rövidítése, különösen a 39 év alatti rákos betegekre összpontosító orvosi vizsgálatokban.

A kachexia egy súlyos, összetett betegség, amelyet extrém súlyvesztés és izomsorvadás jellemez, és általában krónikus betegségekben, például rákban, HIV/AIDS-ben és szívelégtelenségben szenvedő egyéneknél figyelhető meg. Ez összefügg a terápiára adott rossz válasszal, a csökkent életminőséggel és a megnövekedett halálozással.

A "carcinoma in situ" orvosi kifejezés olyan kóros sejtek csoportjára utal, amelyek eredeti helyükön maradnak. Ezek a sejtek képesek rákossá válni, de nem terjedtek át a környező szövetekre vagy a test más részeire. Ez a rák legkorábbi stádiuma, amely gyakran jól kezelhető, ha időben felismerik.

A kolangiókarcinóma, közismert nevén epevezetékrák egy ritka és agresszív ráktípus, amely a májban található apró, csőszerű epevezetékekben alakul ki. Ezek a csatornák szállítják az epét, a zsír emésztését segítő folyadékot az epehólyagba. Ezt a rákot gyakran nehéz diagnosztizálni, és általában előrehaladott stádiumban fedezik fel.

A kondroszarkóma egy olyan ráktípus, amely elsősorban a porcsejteket érinti. A betegség gyakran a felkarok, a lábak, a medence vagy a gerinc csontjaiban jelentkezik. Az állapot jellemzően lassan fejlődik, és a felnőttek és az idősebb egyének esetében magasabb kockázati tényezőt hordoz. A kezelés általában műtétet vagy sugárterápiát foglal magában.

A ciklofoszfamid egy kemoterápiás gyógyszer, amelyet elsősorban különböző ráktípusok, többek között leukémia, limfóma és emlőrák kezelésére használnak. Beavatkozik a sejtnövekedésbe, megakadályozva a rákos sejtek gyors szaporodását. Alacsonyabb dózisban az immunrendszer elnyomására is alkalmazható autoimmun betegségekben.

A "cinkujjfehérje" a fehérjékben található olyan szerkezetre utal, amely lehetővé teszi számukra, hogy kölcsönhatásba lépjenek a DNS-sel, az RNS-szel vagy más fehérjékkel. Ez a szerkezet egy cinkiont tartalmaz, amely stabilizálja a hajtást. Ezek döntő szerepet játszanak különböző biológiai funkciókban, többek között a génszabályozásban, a DNS-javításban és a fehérjék hajtogatásában vagy összeszerelésében.

A cinkujj nukleáz egy olyan mesterséges fehérje, amely képes a DNS-t meghatározott helyeken elvágni, lehetővé téve a pontos genetikai módosításokat. Ezek a fehérjék egy cinkujj DNS-kötő domént kombinálnak egy DNS-hasító enzimmel, lehetővé téve a gének célzott szerkesztését.

A ciszplatin egy platina-tartalmú kemoterápiás gyógyszer, amelyet különböző típusú rákos megbetegedések, többek között hererák, hólyagrák, tüdőrák és petefészekrák kezelésére használnak. A rákos sejteket a DNS-ükhöz kötődve és azt károsítva pusztítja el, ezáltal gátolja növekedésüket és szaporodásukat. Mellékhatásai ellenére a ciszplatin évtizedek óta a rákterápia egyik sarokköve.

A ciszta egy hártyaszerű szövetből álló zsákszerű zseb, amely folyadékot, levegőt vagy más anyagokat tartalmaz. A testben bárhol kialakulhatnak különböző okok, például fertőzések, genetikai feltételek vagy csatornák elzáródása következtében. Bár a legtöbb ciszta jóindulatú, néha súlyos szövődményekhez vezethet, és ezért orvosi tanácsot kell kérni, ha ilyen cisztát fedeznek fel.

A cisztoszkópia olyan orvosi eljárás, amely lehetővé teszi az orvos számára, hogy megvizsgálja a húgyhólyag bélését és a vizeletet szállító csövet (húgycsövet). Egy lencsével ellátott üreges csövet (cisztoszkóp) használ, amely lehetővé teszi az orvos számára a húgyúti rendszert érintő állapotok diagnosztizálását, nyomon követését és kezelését. Az eljárást általában kórházban vagy szakrendelőben végzik.

A citogenetika a genetika azon ága, amely a sejtek, különösen a kromoszómák szerkezetét és működését tanulmányozza. A kromoszóma-rendellenességek és a betegségekkel, különösen a genetikai rendellenességekkel és a rákos megbetegedésekkel való kapcsolatuk vizsgálatával foglalkozik.

A citokinek a sejtek által kibocsátott kis fehérjék, amelyek specifikus hatást gyakorolnak a sejtek kölcsönhatására, kommunikációjára vagy viselkedésére. Kulcsszerepet játszanak az egészség és a betegség, különösen az immunválaszok kialakulásában. A citokinek segítik a sejtek közötti kommunikációt az immunválaszokban, és serkentik a sejtek mozgását a gyulladás, fertőzés és trauma helyszínei felé.

A citotoxikus granulumok olyan speciális struktúrák, amelyek bizonyos immunsejtekben, például a citotoxikus T-limfocitákban és a természetes ölősejtekben találhatók. Ezek a szemcsék olyan fehérjéket tartalmaznak, amelyek képesek elpusztítani a fertőzött vagy rákos sejteket, segítve az immunrendszert a szervezet betegségektől való megvédésében.

A kolosztómia olyan sebészeti eljárás, amelynek során a vastagbél egy részét a hasfalon keresztül vezetik be, hogy egy sztómát hozzanak létre. Ezt különböző betegségek vagy sérülések esetén végzik a vastagbél sérült részének megkerülése érdekében. A sztóma a test hulladékának alternatív kivezetésére szolgál, amelyet egy külső tasakban gyűjtenek össze.

A "cribriform" az anatómiában és a szövettanban használt kifejezés, amely olyan struktúrára utal, amely perforáltnak vagy szitaszerűnek tűnik. A kifejezést gyakran használják olyan szerkezeti mintázat leírására, amelyet számos kerek, kis nyílás jellemez - szitára emlékeztető módon. Ezt a kifejezést gyakran említik a koponya etmoid csontjának cribriform lemezével, vagy olyan kóros folyamatoknál, mint a cribriform karcinóma.

A familiáris rák olyan rákos megbetegedésre utal, amely egy családban az általános népességhez képest jelentősen gyakrabban fordul elő, gyakran genetikai hajlam miatt. Annak ellenére, hogy közös környezeti tényezőkkel rendelkeznek, ezek a rákok elsősorban öröklött génmutációkból erednek, amelyek generációról generációra öröklődnek, és növelik az egyes ráktípusokra való fogékonyságot.

A csontmetasztázis az az állapot, amikor a rákos sejtek az elsődleges helyről (például az emlőből, a tüdőből vagy a prosztatából) átterjednek a csontokra. Ez a rák előrehaladott stádiumában gyakori jelenség, amely fájdalmat, töréseket és egyéb szövődményeket okoz. A csontmetasztázis előfordulása gyakran rosszabb prognózist jelez a rákbetegek számára.

A csontvelő a csontok központi üregeiben található puha, szivacsos szövet. Ez felelős a különböző típusú vérsejtek, köztük az oxigént szállító vörösvérsejtek, a fertőzések ellen küzdő fehérvérsejtek és a véralvadást segítő vérlemezkék előállításáért. Lényegében a csontvelő a szervezet immunrendszerének és általános egészségének létfontosságú része.

A csontvelőbiopszia olyan orvosi eljárás, amelynek során a csontvelőből, általában a csípőcsontból, kis mintát vesznek vizsgálat céljából. Gyakran alkalmazzák különböző betegségek, például rák, vérszegénység és fertőzések diagnosztizálására. Ezt az eljárást általában helyi érzéstelenítésben végzik a kellemetlenségek minimalizálása érdekében.

A csontvizsgálat egy olyan nukleáris képalkotó vizsgálat, amely segít a csontok többféle betegségének és állapotának diagnosztizálásában és nyomon követésében. A vizsgálat során kis mennyiségű radioaktív anyagot fecskendeznek be, amely a véráramban haladva felszívódik a csontokba. A szkenner érzékeli és méri a sugárzást, és elemzés céljából képeket vagy "térképeket" készít a csontok anyagcseréjéről.

A citológia a biológia egyik ága, amely a sejtek - szerkezetük, működésük és viselkedésük - tanulmányozásával foglalkozik. Alapvető fontosságú a betegségek sejtszintű megértésében, és az olyan orvosi gyakorlatok alapját képezi, mint például a rák kimutatása a sejtminták vizsgálatán keresztül.