Rák Szótár

A nagy áteresztőképességű szekvenálás, más néven újgenerációs szekvenálás egy modern DNS-szekvenálási technológia, amely nagy mennyiségű DNS gyors szekvenálását teszi lehetővé. Lehetővé teszi a tudósok számára teljes genomok gyors és hatékony szekvenálását, ami a genomikai kutatás és a személyre szabott orvoslás alapvető eszközévé teszi.

A nem invazív rák, más néven in situ rák, a rák olyan típusa, amely nem terjedt túl azon a sejtrétegen, ahol eredetileg kialakult. A kiindulási helyre korlátozódik, és nem hatolt be a szomszédos szövetekbe, illetve nem adott áttétet a test más részeibe.

A nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) a tüdőrák leggyakoribb típusa, az összes eset mintegy 85%-át teszi ki. Jellemzően lassabban növekszik és terjed, mint a kissejtes tüdőrák. Három fő típusát különböztetjük meg: laphámsejtes karcinóma, adenokarcinóma és nagysejtes karcinóma. Az NSCLC általában a tüdőt bélelő sejtekből indul ki, és korai felismerés esetén gyakran sikeresen kezelhető.

A neoadjuváns terápia egy műtétet megelőző kezelési módszer, amelyet elsősorban a rákos daganatok zsugorítására használnak a fő kezelést megelőzően. Ez magában foglalhat kemoterápiát, sugárterápiát vagy hormonterápiát, és jellemzően azért alkalmazzák, hogy a műtéteket kevésbé invazívvá és sikeresebbé tegyék. Hatékonyságát a patológiai teljes válasz (pCR) segítségével mérik.

A neoplazma egy orvosi kifejezés, amely a szövetek rendellenes növekedésére utal, amely lehet jóindulatú (nem rákos), rosszindulatú (rákos) vagy rákot megelőző. Előre nem látott és ellenőrizetlen sejtosztódás következtében keletkezik. A daganat jellege biopsziával vagy más diagnosztikai technikával állapítható meg.

A neuroonkológia az orvostudomány egy speciális ága, amely a központi idegrendszert (CNS), azaz az agyat és a gerincvelőt érintő daganatok tanulmányozására, diagnosztizálására és kezelésére összpontosít. A neuroonkológiában dolgozó szakemberek, az úgynevezett neuroonkológusok olyan egészségügyi szakemberek, akik az idegrendszeri daganatok megértésére és kezelésére szakosodtak. Ez a terület magában foglalja a neurológusok, idegsebészek, onkológusok és más egészségügyi szakemberek együttműködését, hogy átfogó ellátást nyújtsanak az agy- és gerincvelődaganatokban szenvedő egyéneknek. A neuroonkológia célja, hogy javítsa e daganatok mögöttes mechanizmusainak megértését, fejlessze a diagnosztikai módszereket, és hatékony kezelési stratégiákat dolgozzon ki a neuroonkológiai betegségekben szenvedő betegek eredményeinek javítása érdekében.

A neuroblasztóma a gyermekkori rák egy ritka formája, amely a mellékvesékből ered, és a test számos területén, többek között a mellékvesékben, a mellkasban, a hasban vagy a gerincben található éretlen idegsejtekből fejlődik ki. Túlnyomórészt öt év alatti gyermekeket érint, és aránytalanul nagy számban felelős a csecsemőkori rákos halálesetekért.

A neutrofil a fehérvérsejtek egyik típusa, amely a legnagyobb mennyiségben fordul elő az emberi szervezetben. Ezek az immunrendszer alapvető összetevői, amelyek a szervezet első védelmi vonalát képezik a fertőzésekkel szemben, mivel elnyelik és elpusztítják a káros baktériumokat és gombákat. A neutrofilek létfontosságú szerepet játszanak az általános egészség fenntartásában és a betegségek elleni küzdelemben.

A Non-Hodgkin-limfóma (NHL) a szervezet immunrendszerének részét képező nyirokrendszerben kialakuló különböző rosszindulatú daganatos megbetegedések egy csoportjára utal. A Hodgkin-limfómától eltérően az NHL típusait különböző egyedi genetikai marker-rendellenességek alapján azonosítják. Ezek a rákok a test bármely pontján eredhetnek, és bármely szövetre vagy szervre átterjedhetnek. Típusától függően változatos tüneteket mutat, és különböző sebességgel haladhat előre.

A nyelőcsőrák a rosszindulatú daganatok egy olyan típusa, amely a nyelőcsőben, a hosszú, üreges csőben keletkezik, amely a torkot a gyomorral köti össze. Általában a nyelőcsövet bélelő sejtekből indul ki, és a nyelőcső mentén bárhol előfordulhat. A betegség gyakran nyelési nehézségekkel, fogyással vagy mellkasi panaszokkal járó tünetekkel jár. A két elsődleges típusa a laphámrák és az adenokarcinóma.

A nyirokerek az emberi szervezet immunrendszerének szerves részét képezik. Ezek a vékony falú struktúrák olyanok, mint egy csőhálózat, amelyek segítik a nyirok keringését, a fertőzések ellen küzdő fehérvérsejteket tartalmazó testfolyadékot. Elősegítik a méreganyagok és a salakanyagok eltávolítását a test szöveteiből, és végül a nyirok a véráramba folyik.

A nyirokcsomók apró, bab alakú struktúrák, amelyek a káros anyagok szűrőjeként működnek, és elengedhetetlenek az immunrendszer számára. Immunsejteket termelnek a fertőzések leküzdésére, és csapdába ejtik a vírusokat, baktériumokat és más betegségeket okozó kórokozókat, mielőtt azok a test más részeit megfertőzhetnék.

A nyirokrendszer, amely az immunrendszer létfontosságú része, nyirokerek hálózatából áll, amelyek a nyiroknak nevezett tiszta folyadékot szállítják. Felelős a méreganyagok és a salakanyagok eltávolításáért a szervezetből, a fertőzések leküzdésére szolgáló fehérvérsejtek szállításáért, valamint a zsírok és a zsírban oldódó vitaminok felszívódásának elősegítéséért az emésztőrendszerből.

A nyiroktérképezés egy olyan orvosi eljárás, amelyet a daganatból elsőként elfolyó nyirokcsomók azonosítására használnak. Ezeket a nyirokcsomókat, az úgynevezett őrszem-nyirokcsomókat vizsgálják annak megállapítására, hogy a rák terjedt-e már.

A növekedési faktor olyan, a természetben előforduló anyag, gyakran fehérje, amely döntő szerepet játszik a sejtek növekedésének, proliferációjának és differenciálódásának serkentésében. Elengedhetetlenek a különböző sejtfolyamatok szabályozásához, valamint a szervezet egészségének és vitalitásának fenntartásához. A növekedési faktorok kifejezetten úgy működnek, hogy a sejtek felszínén lévő receptorokhoz kötődnek, és ezáltal sejtes változásokat váltanak ki.

A növekedési faktor receptor egy olyan fehérje, amely bizonyos sejtek felszínén található, és amely specifikus növekedési faktorokhoz kötődik. Ezek a receptorok döntő szerepet játszanak a sejtek növekedésének, osztódásának és túlélésének szabályozásában azáltal, hogy jeleket továbbítanak a sejten kívülről a sejt belsejébe.