Rák Szótár

Az adenóma a nem rákos (jóindulatú) daganattípus, amely mirigyszövetből ered. Bár a legtöbb adenóma nem veszélyes, megvan a lehetősége, hogy rosszindulatúvá (rákossá) váljon. Az adenómák a test bármelyik mirigyében kialakulhatnak, többek között a tüdőben, a mellékvesékben, a vastagbélben és az agyalapi mirigyben. A tünetek és a kezelés elhelyezkedésüktől függően változnak.

Az adenopátia az immunrendszer létfontosságú részeinek számító nyirokcsomók kóros megnagyobbodásával jellemezhető betegség. A duzzanat hátterében fertőzések, krónikus gyulladásos állapotok vagy rosszindulatú daganatok állhatnak. Gyakran fizikális vizsgálat vagy képalkotó vizsgálatok révén észlelhető.

Az adenózis olyan orvosi állapotot jelent, amikor a testben lévő mirigyszövetek rendellenes növekedése vagy fejlődése tapasztalható. A mirigyek normális sejtjeinek megváltozásából ered, ami jó- vagy rosszindulatú daganathoz vezethet. Megnyilvánulása a testben való elhelyezkedésétől és szövettani típusától függően nagymértékben változik.

Az adjuváns kemoterápia olyan kezelési módszer, amely gyógyszereket használ a szervezetben maradt rákos sejtek elpusztítására az elsődleges kezelések, például a műtét vagy a sugárkezelés után. Ezt a módszert általában a rák kiújulásának kockázatának csökkentése és a beteg általános túlélési esélyeinek javítása érdekében alkalmazzák.

Az adjuváns terápia az elsődleges (fő) kezelés mellett adott kezelés, amelyet a rákbetegek ellátásában általában a rejtett vagy potenciális rákos sejtek elpusztítására és a rák visszatérésének kockázatának csökkentésére alkalmaznak. Ez magában foglalhat kemoterápiát, sugárterápiát, hormonterápiát, célzott terápiát vagy biológiai terápiát.

Az agydaganat az agyban lévő sejtek rendellenes növekedése vagy tömege. Ezek a daganatok lehetnek jóindulatúak (nem rákosak) vagy rosszindulatúak (rákosak), és eredhetnek magából az agyszövetből vagy a test más részeiből, és terjedhetnek az agyba. Az agydaganat jelenléte megzavarhatja a normális agyműködést azáltal, hogy összenyomja a környező struktúrákat, neurológiai tüneteket okoz, és potenciálisan súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet. Az agydaganatok diagnózisa és kezelése a daganat típusától, elhelyezkedésétől és jellemzőitől függően különböző orvosi beavatkozásokat, például képalkotó vizsgálatokat, műtétet, sugárterápiát és kemoterápiát foglal magában.

Az agyi áttét az az állapot, amikor a rákos sejtek az eredeti helyükről az agyba terjednek. Ez általában akkor következik be, amikor a rák a test más részeiből a véráram útján az agyszövetbe terjed, ami másodlagos agydaganathoz vezet. Az agyi áttétképződés a rák súlyos és gyakran késői stádiumú szövődménye.

Az akut limfoblasztos leukémia (ALL) egy ritka ráktípus, amelyet a csontvelőben lévő kóros fehérvérsejtek gyors termelődése jellemez. Ezek a sejtek akadályozzák a normális vérsejtek termelődését, és olyan tüneteket váltanak ki, mint a fáradtság, láz és vérzés. Az ALL leggyakrabban gyermekeknél fordul elő, de felnőtteknél is előfordulhat. A kezelés gyakran kemoterápiát, sugárkezelést, célzott terápiát vagy őssejt-transzplantációt foglal magában.

Az akut mieloid leukémia (AML) a vérrák egy gyorsan fejlődő típusa, amely a csontvelőben lévő myeloid sejtek vonalát érinti. Az AML-t az éretlen fehérvérsejtek, az úgynevezett blasztok túltermelődése jellemzi, és zavarja a normális vérsejtek termelését, ami vérszegénységhez, fertőzésekhez és vérzéses szövődményekhez vezet. A gyors diagnózis és kezelés alapvető fontosságú az agresszív jellege miatt.

Az akut promielocitás leukémia (APL) az akut myeloid leukémia egyik altípusa, a csontvelőben található vérképző sejtek gyorsan növekvő rákos megbetegedése. Az APL-ben a promilocitáknak nevezett éretlen vérsejtek felhalmozódnak a csontvelőben, csökkentve az egészséges fehér- és vörösvérsejtek és vérlemezkék termelését. Ez fáradékonysághoz, fertőzésekre való fogékonysághoz és fokozott vérzéshez vezethet.

Az alfa-fetoprotein (AFP) egy specifikus fehérje, amely elsősorban a magzat májában termelődik, és jelen van mind a magzatvízben, mind az anya vérében. A születés után általában leáll a termelődése, a felnőtteknél a magas szintek gyakran májbetegségekkel, csírasejtes daganatokkal hozhatók összefüggésbe, vagy bizonyos rákos megbetegedésekre utalnak. Az AFP ezért az orvosi diagnosztikai eljárásokban biomarkerként szolgál.

Az allogén olyan sejtekre, szövetekre vagy szervekre utal, amelyek ugyanazon faj genetikailag különböző egyedeitől származnak. Az egészségügyben gyakran olyan transzplantációkhoz használt donoranyagot jelöl, mint például az allogén őssejt-transzplantáció, ahol a donor őssejteket juttatják a recipiensbe, hogy segítsék a betegség kezelését.

Az alopecia, más néven hajhullás, olyan betegség, amely a haj elvékonyodásával vagy teljes elvesztésével jár azokról a területekről, ahol normálisan nő. Ez érintheti a fejbőrt, az arcot és a testet, és különböző tényezők, például genetikai tényezők, hormonális változások, immunrendszeri rendellenességek, illetve bizonyos kezelések vagy gyógyszerek mellékhatásaként jelentkezhet.

Az "anaplasztikus" kifejezést gyakran használják az orvostudományban, különösen az onkológiában, olyan rákos sejtek leírására, amelyek elvesztették megkülönböztető jellemzőiket, és differenciálatlannak tűnnek. Ezek a sejtek szabálytalan növekedést mutatnak, és nem rendelkeznek az egészséges sejtek tipikusan specializált jellemzőivel, ami gyakran agresszívabbá és nehezebben kezelhetővé teszi a betegséget.

Az androgén egy olyan hormontípus, amely döntő szerepet játszik az emlősökben a hímnemű tulajdonságok kialakulásában és fenntartásában. Ide tartoznak az olyan hormonok, mint a tesztoszteron és a dihidrotesztoszteron, amelyek elsősorban a hímivarsejtekben és a női petefészkekben termelődnek a szexuális fejlődés, az izomtömeg, a csontsűrűség és a szőrnövekedés szabályozására.

Az androgéndeprivációs terápia (ADT) egy olyan kezelési módszer, amelyet elsősorban prosztatarák esetén alkalmaznak. Úgy működik, hogy csökkenti vagy blokkolja az androgének, a tesztoszteronhoz hasonló férfi nemi hormonok termelését vagy hatását, amelyek elősegíthetik a rákos sejtek növekedését. Az ADT műtéttel, gyógyszerekkel vagy hormonterápiával alkalmazható, és hatékonyan lassítja vagy megállítja a rák progresszióját.

Az angiogenezis egy olyan élettani folyamat, amelynek során a már meglévő erekből új erek nőnek ki. Elsősorban a fejlődés, a sebgyógyulás és a granulációs szövet kialakulása során fordul elő, de kritikus lépés a daganatok jóindulatú állapotból rosszindulatúvá válásában is.

Az angioszarkóma egy ritka, rosszindulatú daganat, amely az endotélsejtekből, azaz az erek belső felszínét borító sejtekből ered. Bárhol előfordulhat a szervezetben, de leggyakrabban a bőrben, az emlőben, a májban, a lépben és a mélyszövetekben fordul elő. Agresszív jellege miatt gyakran rossz prognózissal jár. Ez a daganat egyedülálló kihívást jelent a magas kiújulási arány és a kezeléssel szembeni rezisztencia miatt.

Az anorexia, orvosi nevén Anorexia Nervosa, egy súlyos és potenciálisan életveszélyes mentális zavar, amelyet önéhség és túlzott fogyás jellemez. Az ebben az állapotban szenvedő egyének irracionális félelemmel viseltetnek a súlygyarapodástól és torz testképpel rendelkeznek. A kezelés jellemzően multidiszciplináris megközelítést foglal magában, amely orvosi, táplálkozási és terápiás komponenseket integrál.

A végbélrák a végbélcsatornából vagy a végbélből kiinduló rosszindulatú daganatok ritka típusa. Akkor kezdődik, amikor a végbélnyílásban vagy annak környékén lévő egészséges sejtek megváltoznak és kontrollálatlanul növekednek, tömeget képezve. A kockázati tényezők közé tartozik a növekvő életkor, a HPV-fertőzések és a dohányzás. A tünetek közé tartozhat a végbélvérzés, fájdalom vagy a székletürítés megváltozása. A kezelés gyakran kemoterápiát, sugárkezelést vagy műtétet foglal magában.

Az aplasztikus anémia egy ritka, súlyos vérzészavar, amelyben a szervezet csontvelője nem termel elegendő új vérsejtet, ami mindhárom vérsejttípus - vörösvérsejtek, fehérvérsejtek és vérlemezkék - hiányához vezet. Ez az állapot kontrollálatlan vérzéshez, fokozott fertőzésérzékenységhez és állandó fáradtsághoz vezethet. Bármely életkorban előfordulhat, néha ismert ok nélkül.

Az apoptózis egy programozott sejthalál mechanizmus a szervezetben, amely az öreg, hibás vagy káros sejtek elpusztításának természetes folyamataként működik. Alapvető fontosságú a különböző testi funkciók egyensúlyának fenntartásában, az embrionális fejlődéstől a felnőttkori homeosztázisig. Gyakran képezi a kutatás tárgyát betegségekkel kapcsolatos összefüggésekben, különösen a rákban, ahol az apoptózis szabályozása nem működik.

Az aszcitesz a hasüregben felhalmozódó folyadék kóros felhalmozódására utal, amely gyakran súlyos májbetegség, például májzsugorodás következménye. A felesleges folyadék kellemetlen érzést okoz és megnehezítheti a légzést. Általában diétás változtatásokkal, vízhajtókkal vagy vízelvezető eljárásokkal kezelik.

Az aszparagináz egy terápiás enzim, amelyet az orvosi kezelésben, különösen az akut limfoblasztos leukémia (ALL) kezelésében alkalmaznak. Funkciója az aszparagin, a sejtnövekedés szempontjából létfontosságú aminosav lebontása, ezáltal gátolja az aszparaginra nagymértékben támaszkodó rosszindulatú sejtek szaporodását.

Az asztrocitóma az agydaganat egy olyan típusa, amely az asztrocitákból, az agy támogató szövetét alkotó csillag alakú sejtekből ered. Ezek a daganatok az agy és a gerincvelő különböző részein fordulhatnak elő. Az asztrocitómák agresszivitási szintje változó, a jóindulatú (nem rákos) és a rosszindulatú (rákos) között.

Az atipikus ductus hyperplasia (ADH) egy nem rosszindulatú állapot, amelyben az emlőcsatornák sejtjei kórosan szaporodnak, ami növeli az emlőrák kialakulásának kockázatát. Bár önmagában nem rákos megbetegedés, az ADH megállapítása további diagnosztikai vizsgálatra és esetleg gyakoribb emlőrákszűrésre késztet.

A hónaljmetszés a hónalj régióban vagy "hónaljban" található nyirokcsomók eltávolítására szolgáló sebészeti eljárás, amelyet elsősorban emlőrákos betegeknél végeznek. Ez a műtét segít meghatározni a rák stádiumát, és a kezeléssel kapcsolatos döntések meghozatalában, mivel feltárja, hogy a rák átterjedt-e ezekre a nyirokcsomókra.

Az azbeszt a természetben előforduló ásvány, amely hőálló tulajdonságokkal rendelkezik. Széles körben használták az építőiparban és a gyártásban szilárdsága és tűzálló tulajdonságai miatt. Rostjai azonban belélegezve vagy lenyelve súlyos egészségügyi problémákat, például tüdőrákot és mesotheliomát okozhatnak, ami számos országban a betiltásához vezetett.

A "B-sejtes limfóma" egy olyan ráktípus, amely a B-sejtekben alakul ki, a fehérvérsejtek egy olyan típusában, amely segít a szervezetnek a fertőzések elleni küzdelemben. Elsősorban a B-sejtek kóros növekedése és osztódása jellemzi, ami gyakran daganatok kialakulásához vezet, általában a nyirokcsomókban, de a nyirokrendszer bármely pontján előfordulhat.

A bazálsejtes karcinóma a bőrrák egy olyan típusára utal, amely a bazális sejtekből ered, amelyek új bőrsejteket termelnek a régiek helyettesítésére. Gyakran viaszos vagy fényes dudor vagy vörös, pikkelyes folt formájában jelentkezik a napnak rendszeresen kitett bőrön. Mivel a bőrrák leggyakoribb típusa, a korai felismerés és kezelés megelőzheti a szövődményeket.

Az Avastin néven forgalmazott bevacizumab egy monoklonális antitest, amelyet a rák kezelésére használnak. Gátolja az angiogenezist azáltal, hogy gátolja a vaszkuláris endotél növekedési faktor (VEGF) hatását, amely anyag segíti a tumor növekedését és terjedését. A bevacizumabot különböző típusú rákos megbetegedések, többek között vastagbél-, tüdő-, emlő-, vese- és szemrák kezelésére használják.

A biomarker, a biológiai marker rövidítése, valamilyen biológiai állapot mérhető mutatója. A betegen kívülről megfigyelhető orvosi jelek széles kategóriájára utal, amelyek jelezhetik egy betegség jelenlétét, súlyosságát vagy progresszióját, illetve a kezelés hatékonyságát.

A biszfoszfonátok a csontritkulás és hasonló csontbetegségek kezelésére használt gyógyszerek egy csoportja. Úgy hatnak, hogy lelassítják a csontlebontás folyamatát, ezáltal megőrzik a csonttömeget és megelőzik a csonttöréseket. Bizonyos rákbetegségek által okozott magas kalciumszint kezelésére is alkalmazzák.

A bleomicin egy erős gyógyszer, amelyet elsősorban kemoterápiás gyógyszerként használnak különböző rákos megbetegedések, többek között hererák, Hodgkin-kór és bizonyos típusú limfómák kezelésére. Úgy fejti ki hatását, hogy megzavarja a rákos sejtek növekedését és terjedését a szervezetben. Ugyanakkor kockázatokkal jár, például potenciális tüdőtoxicitással. Általában intravénásan vagy bőr alá adják be.

A brachyterápia a rák kezelésének egy olyan formája, ahol radioaktív magokat vagy pelleteket helyeznek közvetlenül a rákos szövetbe, ami nagy sugárdózist tesz lehetővé, miközben csökkenti a környező egészséges szövetek sugárterhelését. Gyakran alkalmazzák prosztata-, méhnyak- és emlőrák esetén.

A bronchoszkópia olyan orvosi eljárás, amely lehetővé teszi az orvosok számára a beteg tüdejének és légútjainak vizsgálatát. Ennek során egy bronchoszkópnak nevezett, vékony szemlélőeszközt vezetnek át a beteg orrán vagy száján keresztül a torokba, a légcsőbe és a hörgőkbe. Ez az eljárás segít a tüdőbetegségek, daganatok, fertőzések vagy elzáródások diagnosztizálásában. Lehetővé teszi szövet- vagy nyálkaminták gyűjtését további vizsgálatokhoz.

A Burkitt-limfóma a non-Hodgkin-limfóma egyik típusa, a nyirokrendszer gyorsan növekvő és agresszív rákos megbetegedése. Túlnyomórészt gyermekeket érint, és nevét Denis Burkittről kapta, aki 1958-ban először azonosította ezt a betegséget afrikai gyermekeknél. A gyakori tünetek közé tartozik a láz, az éjszakai izzadás és a jelentős súlyvesztés.

A CA 125 vagy Cancer Antigen 125 egy fehérje, amely gyakran emelkedett a petefészekrákos nők vérében. Ezt biomarkerként használják az orvosi vizsgálatokban a kezelésre adott válasz nyomon követésére vagy a kiújulás kimutatására az ilyen típusú rákos betegeknél. Diagnosztikai eszközként is használják, bár nem specifikus, mivel más betegségek is megemelhetik a CA 125 szintjét.

A CA 19-9, azaz a 19-9-es szénhidrát antigén egy tumormarker, amelyet elsősorban a hasnyálmirigyrákos betegeknél a kezelésre adott válasz és a betegség kiújulásának nyomon követésére használnak. Más gyomor-bélrendszeri rákos megbetegedésekben és olyan állapotokban is emelkedett lehet, mint a májzsugor és a hasnyálmirigy-gyulladás. Tünetmentes egyéneknél nem ajánlott rákszűrésre a nem specifikus lelet miatt.

A kachexia egy súlyos, összetett betegség, amelyet extrém súlyvesztés és izomsorvadás jellemez, és általában krónikus betegségekben, például rákban, HIV/AIDS-ben és szívelégtelenségben szenvedő egyéneknél figyelhető meg. Ez összefügg a terápiára adott rossz válasszal, a csökkent életminőséggel és a megnövekedett halálozással.

A "carcinoma in situ" orvosi kifejezés olyan kóros sejtek csoportjára utal, amelyek eredeti helyükön maradnak. Ezek a sejtek képesek rákossá válni, de nem terjedtek át a környező szövetekre vagy a test más részeire. Ez a rák legkorábbi stádiuma, amely gyakran jól kezelhető, ha időben felismerik.

A kolangiókarcinóma, közismert nevén epevezetékrák egy ritka és agresszív ráktípus, amely a májban található apró, csőszerű epevezetékekben alakul ki. Ezek a csatornák szállítják az epét, a zsír emésztését segítő folyadékot az epehólyagba. Ezt a rákot gyakran nehéz diagnosztizálni, és általában előrehaladott stádiumban fedezik fel.

A kondroszarkóma egy olyan ráktípus, amely elsősorban a porcsejteket érinti. A betegség gyakran a felkarok, a lábak, a medence vagy a gerinc csontjaiban jelentkezik. Az állapot jellemzően lassan fejlődik, és a felnőttek és az idősebb egyének esetében magasabb kockázati tényezőt hordoz. A kezelés általában műtétet vagy sugárterápiát foglal magában.

A ciklofoszfamid egy kemoterápiás gyógyszer, amelyet elsősorban különböző ráktípusok, többek között leukémia, limfóma és emlőrák kezelésére használnak. Beavatkozik a sejtnövekedésbe, megakadályozva a rákos sejtek gyors szaporodását. Alacsonyabb dózisban az immunrendszer elnyomására is alkalmazható autoimmun betegségekben.

A "cinkujjfehérje" a fehérjékben található olyan szerkezetre utal, amely lehetővé teszi számukra, hogy kölcsönhatásba lépjenek a DNS-sel, az RNS-szel vagy más fehérjékkel. Ez a szerkezet egy cinkiont tartalmaz, amely stabilizálja a hajtást. Ezek döntő szerepet játszanak különböző biológiai funkciókban, többek között a génszabályozásban, a DNS-javításban és a fehérjék hajtogatásában vagy összeszerelésében.

A ciszplatin egy platina-tartalmú kemoterápiás gyógyszer, amelyet különböző típusú rákos megbetegedések, többek között hererák, hólyagrák, tüdőrák és petefészekrák kezelésére használnak. A rákos sejteket a DNS-ükhöz kötődve és azt károsítva pusztítja el, ezáltal gátolja növekedésüket és szaporodásukat. Mellékhatásai ellenére a ciszplatin évtizedek óta a rákterápia egyik sarokköve.

A cisztoszkópia olyan orvosi eljárás, amely lehetővé teszi az orvos számára, hogy megvizsgálja a húgyhólyag bélését és a vizeletet szállító csövet (húgycsövet). Egy lencsével ellátott üreges csövet (cisztoszkóp) használ, amely lehetővé teszi az orvos számára a húgyúti rendszert érintő állapotok diagnosztizálását, nyomon követését és kezelését. Az eljárást általában kórházban vagy szakrendelőben végzik.

A citokinek a sejtek által kibocsátott kis fehérjék, amelyek specifikus hatást gyakorolnak a sejtek kölcsönhatására, kommunikációjára vagy viselkedésére. Kulcsszerepet játszanak az egészség és a betegség, különösen az immunválaszok kialakulásában. A citokinek segítik a sejtek közötti kommunikációt az immunválaszokban, és serkentik a sejtek mozgását a gyulladás, fertőzés és trauma helyszínei felé.

A kolosztómia olyan sebészeti eljárás, amelynek során a vastagbél egy részét a hasfalon keresztül vezetik be, hogy egy sztómát hozzanak létre. Ezt különböző betegségek vagy sérülések esetén végzik a vastagbél sérült részének megkerülése érdekében. A sztóma a test hulladékának alternatív kivezetésére szolgál, amelyet egy külső tasakban gyűjtenek össze.

A csontmetasztázis az az állapot, amikor a rákos sejtek az elsődleges helyről (például az emlőből, a tüdőből vagy a prosztatából) átterjednek a csontokra. Ez a rák előrehaladott stádiumában gyakori jelenség, amely fájdalmat, töréseket és egyéb szövődményeket okoz. A csontmetasztázis előfordulása gyakran rosszabb prognózist jelez a rákbetegek számára.