Rákszótár

A patológus a betegségek és azok okainak, hatásainak és folyamatainak tanulmányozására szakosodott egészségügyi szakember. Laborvizsgálatokat végeznek a betegek mintáin, értelmezik az eredményeket a diagnózis felállítása érdekében, és konzultálnak más orvosokkal a megfelelő kezelési tervek biztosítása érdekében. Szakértelmük létfontosságú az olyan súlyos betegségek, mint a rák és a fertőzések felismerésében. A szűrővizsgálatok kiértékelésével hozzájárulnak az egészség megőrzéséhez is.

A petefészekrák a petefészkekben, a női szaporító mirigyekben, a petesejteket termelő mirigyekben kezdődő daganatos megbetegedés egyik fajtája. Gyakran észrevétlen marad, amíg el nem terjed a kismedencében és a hasüregben, így nehezen kezelhető és gyakran halálos kimenetelű. A tünetek közé tartozhat a hasi puffadás, kellemetlen érzés, fogyás és gyakori vizelés. Ez az ötödik leggyakoribb rákos halálozási ok a nők körében.

A plazmacitóma olyan rosszindulatú daganat, amelyet abnormális plazmasejtek alkotnak, amelyek az antitestek termeléséért felelős fehérvérsejtek egy típusa. Ezek a daganatok gyakran a csontvelőben és a lágyrészekben fordulnak elő. Bár általában elszigetelt elváltozásként figyelhetők meg, előfordulása a myeloma multiplex, a plazmasejtek rákos megbetegedésének korai jele lehet.

A polip olyan kisméretű, rendellenes szövetnövekedés, amely egy testrész, például a méhnyak, a vastagbél vagy az orrjárat nyálkahártyáján alakul ki. A polipok általában jóindulatúak (nem rákosak), de néha rosszindulatúvá (rákossá) is válhatnak. Méretük, számuk és elhelyezkedésük befolyásolhatja a kezelés megközelítését.

A progressziómentes túlélés (PFS) az onkológiában használt orvosi kifejezés, amely azt az időtartamot jelöli, ameddig a beteg a kezelés alatt és után a betegség nem súlyosbodik. Ez alapvető mérőszám az új rákkezelő gyógyszerek vagy módszerek hatékonyságának értékelésében.

A protonterápia a sugárkezelés egy fejlett típusa, amely a hagyományos röntgensugarak helyett nagy energiájú protonnyalábokat használ a rákos sejtek megsemmisítésére. Azáltal, hogy a protonterápia pontosan célozza a daganatokat, minimálisra csökkenti az egészséges szövetek és szervek károsodását, ezáltal csökkentve a mellékhatásokat és javítva a betegek eredményeit.

A pszicho-onkológia (a pszichológia és az onkológia szavakból) a rákbetegek és a túlélők pszichológiai gondozására (rákkonzultáció) utal. Egy másik kifejezés a pszichoszociális onkológia. A pszicho-onkológia tehát a pszichoterápia vagy a klinikai pszichológia interdiszciplináris formája, amely a rák pszichológiai, szociális és szociáljogi feltételeivel, következményeivel és kísérő tüneteivel foglalkozik. Az ellátás vagy terápia gyakorlati kontextusában a pszichoonkológus feladata, hogy különböző technikákkal, például krízisintervencióval vagy erőforrás-központú beavatkozásokkal támogassa a beteget a betegséggel való megküzdésben. A cél itt a beteg betegséggel való megbirkózási kompetenciájának megerősítése. A pszichoonkológiai gondozást a betegség minden fázisában biztosítani kell, azaz az akut kezelés, a rehabilitáció és a sikeres kezelés után is.

A "pszichoszociális" kifejezés a pszichológiai és szociális tényezők együttes hatására utal, amelyek az egyén általános jólétére és működésére hatnak. Magában foglalja az egyén mentális vagy érzelmi állapota (pszichológiai) és a szociális környezet különböző aspektusai, beleértve a kapcsolatokat, a kulturális kontextust és a társadalmi hatásokat, közötti kölcsönhatást. A pszichoszociális megközelítés az egyén belső tapasztalatai és a külső társadalmi tényezők közötti dinamikus kölcsönhatást veszi figyelembe, amelyek alakítják és befolyásolják a mentális egészséget, a viselkedést és az általános életminőséget.