Rák Szótár

Az adenokarcinóma egy olyan ráktípus, amely a test különböző szerveiben található mirigysejtekből indul ki. Ezek a sejtek többek között nyálkát, emésztőenzimeket vagy hormonokat választanak ki. Az adenokarcinóma a test különböző részein fordulhat elő, leggyakrabban a tüdőben, a vastagbélben, a prosztatában és a mellekben. Rosszindulatú daganatról van szó, és a kezelés a betegség helyétől és stádiumától függően változik.

Az adenóma a nem rákos (jóindulatú) daganattípus, amely mirigyszövetből ered. Bár a legtöbb adenóma nem veszélyes, megvan a lehetősége, hogy rosszindulatúvá (rákossá) váljon. Az adenómák a test bármelyik mirigyében kialakulhatnak, többek között a tüdőben, a mellékvesékben, a vastagbélben és az agyalapi mirigyben. A tünetek és a kezelés elhelyezkedésüktől függően változnak.

Az adenopátia az immunrendszer létfontosságú részeinek számító nyirokcsomók kóros megnagyobbodásával jellemezhető betegség. A duzzanat hátterében fertőzések, krónikus gyulladásos állapotok vagy rosszindulatú daganatok állhatnak. Gyakran fizikális vizsgálat vagy képalkotó vizsgálatok révén észlelhető.

Az adenózis olyan orvosi állapotot jelent, amikor a testben lévő mirigyszövetek rendellenes növekedése vagy fejlődése tapasztalható. A mirigyek normális sejtjeinek megváltozásából ered, ami jó- vagy rosszindulatú daganathoz vezethet. Megnyilvánulása a testben való elhelyezkedésétől és szövettani típusától függően nagymértékben változik.

Az agydaganat az agyban lévő sejtek rendellenes növekedése vagy tömege. Ezek a daganatok lehetnek jóindulatúak (nem rákosak) vagy rosszindulatúak (rákosak), és eredhetnek magából az agyszövetből vagy a test más részeiből, és terjedhetnek az agyba. Az agydaganat jelenléte megzavarhatja a normális agyműködést azáltal, hogy összenyomja a környező struktúrákat, neurológiai tüneteket okoz, és potenciálisan súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet. Az agydaganatok diagnózisa és kezelése a daganat típusától, elhelyezkedésétől és jellemzőitől függően különböző orvosi beavatkozásokat, például képalkotó vizsgálatokat, műtétet, sugárterápiát és kemoterápiát foglal magában.

Az agyi áttét az az állapot, amikor a rákos sejtek az eredeti helyükről az agyba terjednek. Ez általában akkor következik be, amikor a rák a test más részeiből a véráram útján az agyszövetbe terjed, ami másodlagos agydaganathoz vezet. Az agyi áttétképződés a rák súlyos és gyakran késői stádiumú szövődménye.

Az alfa-fetoprotein (AFP) egy specifikus fehérje, amely elsősorban a magzat májában termelődik, és jelen van mind a magzatvízben, mind az anya vérében. A születés után általában leáll a termelődése, a felnőtteknél a magas szintek gyakran májbetegségekkel, csírasejtes daganatokkal hozhatók összefüggésbe, vagy bizonyos rákos megbetegedésekre utalnak. Az AFP ezért az orvosi diagnosztikai eljárásokban biomarkerként szolgál.

Az allogén olyan sejtekre, szövetekre vagy szervekre utal, amelyek ugyanazon faj genetikailag különböző egyedeitől származnak. Az egészségügyben gyakran olyan transzplantációkhoz használt donoranyagot jelöl, mint például az allogén őssejt-transzplantáció, ahol a donor őssejteket juttatják a recipiensbe, hogy segítsék a betegség kezelését.

Az alopecia, más néven hajhullás, olyan betegség, amely a haj elvékonyodásával vagy teljes elvesztésével jár azokról a területekről, ahol normálisan nő. Ez érintheti a fejbőrt, az arcot és a testet, és különböző tényezők, például genetikai tényezők, hormonális változások, immunrendszeri rendellenességek, illetve bizonyos kezelések vagy gyógyszerek mellékhatásaként jelentkezhet.

Az "anaplasztikus" kifejezést gyakran használják az orvostudományban, különösen az onkológiában, olyan rákos sejtek leírására, amelyek elvesztették megkülönböztető jellemzőiket, és differenciálatlannak tűnnek. Ezek a sejtek szabálytalan növekedést mutatnak, és nem rendelkeznek az egészséges sejtek tipikusan specializált jellemzőivel, ami gyakran agresszívabbá és nehezebben kezelhetővé teszi a betegséget.

Az androgén egy olyan hormontípus, amely döntő szerepet játszik az emlősökben a hímnemű tulajdonságok kialakulásában és fenntartásában. Ide tartoznak az olyan hormonok, mint a tesztoszteron és a dihidrotesztoszteron, amelyek elsősorban a hímivarsejtekben és a női petefészkekben termelődnek a szexuális fejlődés, az izomtömeg, a csontsűrűség és a szőrnövekedés szabályozására.

Az aneuploidia a kromoszómaszám rendellenességét jelenti egy sejtben, ahol egy vagy több kromoszóma többlete vagy hiánya áll fenn. Ez a normális kromoszómaszámtól (diploid) való eltérés gyakran vezet különböző genetikai rendellenességekhez. A leggyakoribb példa a Down-szindróma, amelyet a 21-es kromoszóma egy plusz példánya okoz.

Az angiogenezis egy olyan élettani folyamat, amelynek során a már meglévő erekből új erek nőnek ki. Elsősorban a fejlődés, a sebgyógyulás és a granulációs szövet kialakulása során fordul elő, de kritikus lépés a daganatok jóindulatú állapotból rosszindulatúvá válásában is.

Az anorexia, orvosi nevén Anorexia Nervosa, egy súlyos és potenciálisan életveszélyes mentális zavar, amelyet önéhség és túlzott fogyás jellemez. Az ebben az állapotban szenvedő egyének irracionális félelemmel viseltetnek a súlygyarapodástól és torz testképpel rendelkeznek. A kezelés jellemzően multidiszciplináris megközelítést foglal magában, amely orvosi, táplálkozási és terápiás komponenseket integrál.

Az aplasztikus anémia egy ritka, súlyos vérzészavar, amelyben a szervezet csontvelője nem termel elegendő új vérsejtet, ami mindhárom vérsejttípus - vörösvérsejtek, fehérvérsejtek és vérlemezkék - hiányához vezet. Ez az állapot kontrollálatlan vérzéshez, fokozott fertőzésérzékenységhez és állandó fáradtsághoz vezethet. Bármely életkorban előfordulhat, néha ismert ok nélkül.

Az apoptotikus testek kis, membránhoz kötött vezikulák, amelyek akkor keletkeznek, amikor a sejt apoptózisnak, azaz a programozott sejthalál egyik típusának megy keresztül. E folyamat során a sejt alkotóelemei lebomlanak és ezekbe a testekbe csomagolódnak, amelyeket aztán a közeli sejtek általában elnyelnek és megemésztenek.

Az apoptózis egy programozott sejthalál mechanizmus a szervezetben, amely az öreg, hibás vagy káros sejtek elpusztításának természetes folyamataként működik. Alapvető fontosságú a különböző testi funkciók egyensúlyának fenntartásában, az embrionális fejlődéstől a felnőttkori homeosztázisig. Gyakran képezi a kutatás tárgyát betegségekkel kapcsolatos összefüggésekben, különösen a rákban, ahol az apoptózis szabályozása nem működik.

Az aszcitesz a hasüregben felhalmozódó folyadék kóros felhalmozódására utal, amely gyakran súlyos májbetegség, például májzsugorodás következménye. A felesleges folyadék kellemetlen érzést okoz és megnehezítheti a légzést. Általában diétás változtatásokkal, vízhajtókkal vagy vízelvezető eljárásokkal kezelik.

Az aszparagináz egy terápiás enzim, amelyet az orvosi kezelésben, különösen az akut limfoblasztos leukémia (ALL) kezelésében alkalmaznak. Funkciója az aszparagin, a sejtnövekedés szempontjából létfontosságú aminosav lebontása, ezáltal gátolja az aszparaginra nagymértékben támaszkodó rosszindulatú sejtek szaporodását.

Az atipikus ductus hyperplasia (ADH) egy nem rosszindulatú állapot, amelyben az emlőcsatornák sejtjei kórosan szaporodnak, ami növeli az emlőrák kialakulásának kockázatát. Bár önmagában nem rákos megbetegedés, az ADH megállapítása további diagnosztikai vizsgálatra és esetleg gyakoribb emlőrákszűrésre késztet.

Az azbeszt a természetben előforduló ásvány, amely hőálló tulajdonságokkal rendelkezik. Széles körben használták az építőiparban és a gyártásban szilárdsága és tűzálló tulajdonságai miatt. Rostjai azonban belélegezve vagy lenyelve súlyos egészségügyi problémákat, például tüdőrákot és mesotheliomát okozhatnak, ami számos országban a betiltásához vezetett.