Rák Szótár

Az adenokarcinóma egy olyan ráktípus, amely a test különböző szerveiben található mirigysejtekből indul ki. Ezek a sejtek többek között nyálkát, emésztőenzimeket vagy hormonokat választanak ki. Az adenokarcinóma a test különböző részein fordulhat elő, leggyakrabban a tüdőben, a vastagbélben, a prosztatában és a mellekben. Rosszindulatú daganatról van szó, és a kezelés a betegség helyétől és stádiumától függően változik.

Az adenóma a nem rákos (jóindulatú) daganattípus, amely mirigyszövetből ered. Bár a legtöbb adenóma nem veszélyes, megvan a lehetősége, hogy rosszindulatúvá (rákossá) váljon. Az adenómák a test bármelyik mirigyében kialakulhatnak, többek között a tüdőben, a mellékvesékben, a vastagbélben és az agyalapi mirigyben. A tünetek és a kezelés elhelyezkedésüktől függően változnak.

Az adenopátia az immunrendszer létfontosságú részeinek számító nyirokcsomók kóros megnagyobbodásával jellemezhető betegség. A duzzanat hátterében fertőzések, krónikus gyulladásos állapotok vagy rosszindulatú daganatok állhatnak. Gyakran fizikális vizsgálat vagy képalkotó vizsgálatok révén észlelhető.

Az adenózis olyan orvosi állapotot jelent, amikor a testben lévő mirigyszövetek rendellenes növekedése vagy fejlődése tapasztalható. A mirigyek normális sejtjeinek megváltozásából ered, ami jó- vagy rosszindulatú daganathoz vezethet. Megnyilvánulása a testben való elhelyezkedésétől és szövettani típusától függően nagymértékben változik.

Az agydaganat az agyban lévő sejtek rendellenes növekedése vagy tömege. Ezek a daganatok lehetnek jóindulatúak (nem rákosak) vagy rosszindulatúak (rákosak), és eredhetnek magából az agyszövetből vagy a test más részeiből, és terjedhetnek az agyba. Az agydaganat jelenléte megzavarhatja a normális agyműködést azáltal, hogy összenyomja a környező struktúrákat, neurológiai tüneteket okoz, és potenciálisan súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet. Az agydaganatok diagnózisa és kezelése a daganat típusától, elhelyezkedésétől és jellemzőitől függően különböző orvosi beavatkozásokat, például képalkotó vizsgálatokat, műtétet, sugárterápiát és kemoterápiát foglal magában.

Az agyi áttét az az állapot, amikor a rákos sejtek az eredeti helyükről az agyba terjednek. Ez általában akkor következik be, amikor a rák a test más részeiből a véráram útján az agyszövetbe terjed, ami másodlagos agydaganathoz vezet. Az agyi áttétképződés a rák súlyos és gyakran késői stádiumú szövődménye.

Az alfa-fetoprotein (AFP) egy specifikus fehérje, amely elsősorban a magzat májában termelődik, és jelen van mind a magzatvízben, mind az anya vérében. A születés után általában leáll a termelődése, a felnőtteknél a magas szintek gyakran májbetegségekkel, csírasejtes daganatokkal hozhatók összefüggésbe, vagy bizonyos rákos megbetegedésekre utalnak. Az AFP ezért az orvosi diagnosztikai eljárásokban biomarkerként szolgál.

Az allogén olyan sejtekre, szövetekre vagy szervekre utal, amelyek ugyanazon faj genetikailag különböző egyedeitől származnak. Az egészségügyben gyakran olyan transzplantációkhoz használt donoranyagot jelöl, mint például az allogén őssejt-transzplantáció, ahol a donor őssejteket juttatják a recipiensbe, hogy segítsék a betegség kezelését.

Az alopecia, más néven hajhullás, olyan betegség, amely a haj elvékonyodásával vagy teljes elvesztésével jár azokról a területekről, ahol normálisan nő. Ez érintheti a fejbőrt, az arcot és a testet, és különböző tényezők, például genetikai tényezők, hormonális változások, immunrendszeri rendellenességek, illetve bizonyos kezelések vagy gyógyszerek mellékhatásaként jelentkezhet.

Az "anaplasztikus" kifejezést gyakran használják az orvostudományban, különösen az onkológiában, olyan rákos sejtek leírására, amelyek elvesztették megkülönböztető jellemzőiket, és differenciálatlannak tűnnek. Ezek a sejtek szabálytalan növekedést mutatnak, és nem rendelkeznek az egészséges sejtek tipikusan specializált jellemzőivel, ami gyakran agresszívabbá és nehezebben kezelhetővé teszi a betegséget.

Az androgén egy olyan hormontípus, amely döntő szerepet játszik az emlősökben a hímnemű tulajdonságok kialakulásában és fenntartásában. Ide tartoznak az olyan hormonok, mint a tesztoszteron és a dihidrotesztoszteron, amelyek elsősorban a hímivarsejtekben és a női petefészkekben termelődnek a szexuális fejlődés, az izomtömeg, a csontsűrűség és a szőrnövekedés szabályozására.

Az aneuploidia a kromoszómaszám rendellenességét jelenti egy sejtben, ahol egy vagy több kromoszóma többlete vagy hiánya áll fenn. Ez a normális kromoszómaszámtól (diploid) való eltérés gyakran vezet különböző genetikai rendellenességekhez. A leggyakoribb példa a Down-szindróma, amelyet a 21-es kromoszóma egy plusz példánya okoz.

Az angiogenezis egy olyan élettani folyamat, amelynek során a már meglévő erekből új erek nőnek ki. Elsősorban a fejlődés, a sebgyógyulás és a granulációs szövet kialakulása során fordul elő, de kritikus lépés a daganatok jóindulatú állapotból rosszindulatúvá válásában is.

Az anorexia, orvosi nevén Anorexia Nervosa, egy súlyos és potenciálisan életveszélyes mentális zavar, amelyet önéhség és túlzott fogyás jellemez. Az ebben az állapotban szenvedő egyének irracionális félelemmel viseltetnek a súlygyarapodástól és torz testképpel rendelkeznek. A kezelés jellemzően multidiszciplináris megközelítést foglal magában, amely orvosi, táplálkozási és terápiás komponenseket integrál.

Az aplasztikus anémia egy ritka, súlyos vérzészavar, amelyben a szervezet csontvelője nem termel elegendő új vérsejtet, ami mindhárom vérsejttípus - vörösvérsejtek, fehérvérsejtek és vérlemezkék - hiányához vezet. Ez az állapot kontrollálatlan vérzéshez, fokozott fertőzésérzékenységhez és állandó fáradtsághoz vezethet. Bármely életkorban előfordulhat, néha ismert ok nélkül.

Az apoptotikus testek kis, membránhoz kötött vezikulák, amelyek akkor keletkeznek, amikor a sejt apoptózisnak, azaz a programozott sejthalál egyik típusának megy keresztül. E folyamat során a sejt alkotóelemei lebomlanak és ezekbe a testekbe csomagolódnak, amelyeket aztán a közeli sejtek általában elnyelnek és megemésztenek.

Az apoptózis egy programozott sejthalál mechanizmus a szervezetben, amely az öreg, hibás vagy káros sejtek elpusztításának természetes folyamataként működik. Alapvető fontosságú a különböző testi funkciók egyensúlyának fenntartásában, az embrionális fejlődéstől a felnőttkori homeosztázisig. Gyakran képezi a kutatás tárgyát betegségekkel kapcsolatos összefüggésekben, különösen a rákban, ahol az apoptózis szabályozása nem működik.

Az aszcitesz a hasüregben felhalmozódó folyadék kóros felhalmozódására utal, amely gyakran súlyos májbetegség, például májzsugorodás következménye. A felesleges folyadék kellemetlen érzést okoz és megnehezítheti a légzést. Általában diétás változtatásokkal, vízhajtókkal vagy vízelvezető eljárásokkal kezelik.

Az aszparagináz egy terápiás enzim, amelyet az orvosi kezelésben, különösen az akut limfoblasztos leukémia (ALL) kezelésében alkalmaznak. Funkciója az aszparagin, a sejtnövekedés szempontjából létfontosságú aminosav lebontása, ezáltal gátolja az aszparaginra nagymértékben támaszkodó rosszindulatú sejtek szaporodását.

Az atipikus ductus hyperplasia (ADH) egy nem rosszindulatú állapot, amelyben az emlőcsatornák sejtjei kórosan szaporodnak, ami növeli az emlőrák kialakulásának kockázatát. Bár önmagában nem rákos megbetegedés, az ADH megállapítása további diagnosztikai vizsgálatra és esetleg gyakoribb emlőrákszűrésre késztet.

Az azbeszt a természetben előforduló ásvány, amely hőálló tulajdonságokkal rendelkezik. Széles körben használták az építőiparban és a gyártásban szilárdsága és tűzálló tulajdonságai miatt. Rostjai azonban belélegezve vagy lenyelve súlyos egészségügyi problémákat, például tüdőrákot és mesotheliomát okozhatnak, ami számos országban a betiltásához vezetett.

A "B-sejt" a fehérvérsejtek egy típusára utal, amely kulcsfontosságú szerepet játszik az immunrendszerben. A B-sejtek olyan sejtekké érhetnek, amelyek antitesteket, speciális fehérjéket termelnek, amelyek segítenek a fertőzések, vírusok és betegségek elleni küzdelemben. Emellett immunmemóriát is létrehoznak, ami lehetővé teszi az immunrendszer számára, hogy hatékonyabban reagáljon az ugyanazon kórokozókkal való jövőbeli érintkezésekre.

A bazális sejtek a bőr alsó rétegében, az epidermiszben található sejttípus. Ezek a sejtek felelősek a bőr regenerációjáért, új bőrsejteket termelnek és az idősebb sejteket felfelé tolják. A bazális sejtek rendellenes növekedése bazális sejtkarcinómához, a bőrrák leggyakoribb típusához vezethet.

A biomarker, a biológiai marker rövidítése, valamilyen biológiai állapot mérhető mutatója. A betegen kívülről megfigyelhető orvosi jelek széles kategóriájára utal, amelyek jelezhetik egy betegség jelenlétét, súlyosságát vagy progresszióját, illetve a kezelés hatékonyságát.

A béta humán koriongonadotropin (béta HCG) egy olyan hormon, amelyet a terhességhez kapcsolódó sejtek termelnek. Általában a terhesség megerősítése céljából végzett vérvizsgálat vagy vizeletvizsgálat során, illetve bizonyos születési rendellenességek szűrővizsgálatának részeként mutatják ki. Az orvosi diagnosztikában is felhasználható egyes rákos megbetegedések kimutatására.

A CA 125 vagy Cancer Antigen 125 egy fehérje, amely gyakran emelkedett a petefészekrákos nők vérében. Ezt biomarkerként használják az orvosi vizsgálatokban a kezelésre adott válasz nyomon követésére vagy a kiújulás kimutatására az ilyen típusú rákos betegeknél. Diagnosztikai eszközként is használják, bár nem specifikus, mivel más betegségek is megemelhetik a CA 125 szintjét.

A CA 19-9, azaz a 19-9-es szénhidrát antigén egy tumormarker, amelyet elsősorban a hasnyálmirigyrákos betegeknél a kezelésre adott válasz és a betegség kiújulásának nyomon követésére használnak. Más gyomor-bélrendszeri rákos megbetegedésekben és olyan állapotokban is emelkedett lehet, mint a májzsugor és a hasnyálmirigy-gyulladás. Tünetmentes egyéneknél nem ajánlott rákszűrésre a nem specifikus lelet miatt.

A "CAYA" a "gyermekek, serdülők és fiatal felnőttek" rövidítése, különösen a 39 év alatti rákos betegekre összpontosító orvosi vizsgálatokban.

A kachexia egy súlyos, összetett betegség, amelyet extrém súlyvesztés és izomsorvadás jellemez, és általában krónikus betegségekben, például rákban, HIV/AIDS-ben és szívelégtelenségben szenvedő egyéneknél figyelhető meg. Ez összefügg a terápiára adott rossz válasszal, a csökkent életminőséggel és a megnövekedett halálozással.

A "carcinoma in situ" orvosi kifejezés olyan kóros sejtek csoportjára utal, amelyek eredeti helyükön maradnak. Ezek a sejtek képesek rákossá válni, de nem terjedtek át a környező szövetekre vagy a test más részeire. Ez a rák legkorábbi stádiuma, amely gyakran jól kezelhető, ha időben felismerik.

A "cinkujjfehérje" a fehérjékben található olyan szerkezetre utal, amely lehetővé teszi számukra, hogy kölcsönhatásba lépjenek a DNS-sel, az RNS-szel vagy más fehérjékkel. Ez a szerkezet egy cinkiont tartalmaz, amely stabilizálja a hajtást. Ezek döntő szerepet játszanak különböző biológiai funkciókban, többek között a génszabályozásban, a DNS-javításban és a fehérjék hajtogatásában vagy összeszerelésében.

A ciszta egy hártyaszerű szövetből álló zsákszerű zseb, amely folyadékot, levegőt vagy más anyagokat tartalmaz. A testben bárhol kialakulhatnak különböző okok, például fertőzések, genetikai feltételek vagy csatornák elzáródása következtében. Bár a legtöbb ciszta jóindulatú, néha súlyos szövődményekhez vezethet, és ezért orvosi tanácsot kell kérni, ha ilyen cisztát fedeznek fel.

A citokinek a sejtek által kibocsátott kis fehérjék, amelyek specifikus hatást gyakorolnak a sejtek kölcsönhatására, kommunikációjára vagy viselkedésére. Kulcsszerepet játszanak az egészség és a betegség, különösen az immunválaszok kialakulásában. A citokinek segítik a sejtek közötti kommunikációt az immunválaszokban, és serkentik a sejtek mozgását a gyulladás, fertőzés és trauma helyszínei felé.

A citotoxikus granulumok olyan speciális struktúrák, amelyek bizonyos immunsejtekben, például a citotoxikus T-limfocitákban és a természetes ölősejtekben találhatók. Ezek a szemcsék olyan fehérjéket tartalmaznak, amelyek képesek elpusztítani a fertőzött vagy rákos sejteket, segítve az immunrendszert a szervezet betegségektől való megvédésében.

A "cribriform" az anatómiában és a szövettanban használt kifejezés, amely olyan struktúrára utal, amely perforáltnak vagy szitaszerűnek tűnik. A kifejezést gyakran használják olyan szerkezeti mintázat leírására, amelyet számos kerek, kis nyílás jellemez - szitára emlékeztető módon. Ezt a kifejezést gyakran említik a koponya etmoid csontjának cribriform lemezével, vagy olyan kóros folyamatoknál, mint a cribriform karcinóma.

A csontmetasztázis az az állapot, amikor a rákos sejtek az elsődleges helyről (például az emlőből, a tüdőből vagy a prosztatából) átterjednek a csontokra. Ez a rák előrehaladott stádiumában gyakori jelenség, amely fájdalmat, töréseket és egyéb szövődményeket okoz. A csontmetasztázis előfordulása gyakran rosszabb prognózist jelez a rákbetegek számára.

A DNS, a dezoxiribonukleinsav rövidítése, egy létfontosságú molekula, amely minden élő szervezetben megtalálható. Ez tartalmazza az egyedi genetikai kódot, amely meghatározza az élőlények tulajdonságait. A kettős spirál alakban felépített DNS nukleotidpárokat tartalmaz, amelyek a géneket, az öröklődés alapegységeit alkotják.

A "diszplázia" a sejtek, szövetek vagy szervek rendellenes növekedésére vagy fejlődésére utal. Gyakran összefügg a rák fokozott kockázatával. Bárhol előfordulhat a szervezetben, például a méhnyakon (méhnyakdiszplázia) vagy a csípőben (csípődiszplázia). Ez az állapot nem feltétlenül jelent rákot, de jelentős a rákot megelőző elváltozások azonosításában.

A ductus carcinoma az emlőrák egy gyakori típusára utal, amely a tejcsatornákat bélelő sejtekből indul ki, amelyek a tej termelődését biztosító lebenyekből a mellbimbóba vezető szállítócsatornákként működnek. Nem invazív rákként a csatornákon belül maradhat (ductus carcinoma in situ), vagy a csatornákon túl a mellszövetbe is terjedhet (invazív ductus carcinoma).

A diszkeratózis olyan betegség, amelyet a bőrben lévő keratin rendellenes fejlődése jellemez, ami a bőr textúrájának és megjelenésének megváltozásához vezet. Különböző bőrbetegségekhez társulhat, és genetikai tényezők is szerepet játszhatnak benne.

Az ektopikus ACTH-szindróma olyan állapot, amikor az agyalapi mirigyen kívüli daganat adrenokortikotrop hormont (ACTH) termel, ami túlzott kortizoltermeléshez és a Cushing-szindróma tüneteihez vezet.

Az elsődleges daganat a rákos sejtek eredeti növekedése, amely kezdetben a szervezetben alakul ki. Ez általában a rák első jele vagy kialakulása egy adott szervben vagy szövetben. Az elsődleges daganat áttétet képezhet, átterjedhet a test különböző részeire, ami másodlagos daganatokat eredményez. A kezelések gyakran először az elsődleges daganatot célozzák meg, hogy megállítsák a rák további terjedését.

Az "emlő" az emlősök azon testrendszerére utal, amely az utódok számára tejet termel. Leggyakrabban az emlőmirigyek jelölésére használják, amelyek a nőstényeknél a mellek. Ez a rendszer létfontosságú az újszülöttek táplálásában, és jelentős szerepet játszik a reproduktív egészségben. A szót gyakran használják a laktációval és az emlők egészségével kapcsolatos orvosi összefüggésekben.

Az eozinofil a fehérvérsejtek egy típusa, amely döntő szerepet játszik az immunrendszerben. Ezek a sejtek a csontvelőben jönnek létre, és megtalálhatók a véráramban és a bélnyálkahártyában. Az eozinofilek ismertek a paraziták elleni küzdelemben, valamint az allergiával és asztmával kapcsolatos mechanizmusok szabályozásában. Az eozinofilek számának növekedése, az úgynevezett eozinofília gyakran parazitás fertőzésre vagy allergiás reakcióra utal.

A hámsejtek olyan sejttípusok, amelyek az egész testben a szervek és erek külső felületét, valamint számos belső szerv üregeinek belső felületét bélelik. A test belső és külső részei közötti gátként szolgálnak, és olyan speciális funkciókat látnak el, mint a kiválasztás, a szelektív felszívódás, a védelem, a sejten túli szállítás és az érzékelés érzékelése.

Az eritrocita, más néven vörösvérsejt alapvető szerepet játszik a szervezet keringési rendszerében azáltal, hogy oxigént szállít a tüdőből a test szöveteihez. Ezek a kétkagyló alakú, hemoglobinnal teli sejtek lehetővé teszik számukra az oxigén és a szén-dioxid megkötését és szállítását. Hiányzik belőlük a sejtmag, így több hely marad a hemoglobinnak. Az eritrociták, a vér létfontosságú alkotóelemei, a vér jellegzetes vörös színét adják.

Az exon a DNS- vagy RNS-molekula egy olyan szakasza, amely egy fehérje- vagy peptidszekvenciát kódoló információt tartalmaz. Elengedhetetlen a genetikai expresszióhoz, amelyben ezeket a kódolt szekvenciákat lefordítják, hogy lehetővé tegyék a fehérjeszintézist. Az exonokat "kódoló szekvenciáknak" is nevezhetjük, mivel ezek átíródnak az mRNS-be.

Az "extramedulláris" kifejezés a csontvelőn kívüli folyamatra vagy eseményre utal. Általában a vérsejtek csontvelőn kívüli helyeken történő termelődésére vonatkozik, amely folyamatot extramedulláris vérképzésnek nevezzük. Jelezhet bizonyos betegségeket, beleértve a vérszegénységet, a leukémiát vagy a myelofibrózist.

Az extrinsic apoptózis egy olyan folyamat, amelynek során a sejtek a sejtnövekedés szabályozásának és a szervezet egyensúlyának fenntartásának egyik módjaként halálra vannak programozva. Ezt a folyamatot olyan külső jelek indítják el, amelyek a sejtfelszínen lévő halálreceptorokat aktiválják, ami egy sor olyan eseményhez vezet, amelyek a sejtek pusztulását eredményezik.

A fehérje biomarkerek a szervezetben található specifikus fehérjék, amelyek mérhetők és felhasználhatók egy biológiai állapot, például egy betegség vagy állapot jelenlétének jelzésére. Segítenek a betegségek diagnosztizálásában, a betegség progressziójának előrejelzésében és a kezelésre adott válaszok nyomon követésében.