Marie-Therese Gubi, akinél fiatalon agydaganatot diagnosztizáltak, megtapasztalta a kihívásokat, ugyanakkor rendíthetetlen erőt, erős családi támogatást és figyelemre méltó lelkierőt is kapott. Ma Marie-Therese aktív szószólója az EU-CAYAS-NET-nek, és tapasztalataiból merítve inspirál másokat is, akik hasonló kihívásokkal néznek szembe.
Mi a neved? Hány éves vagy? Honnan származol?
A nevem Marie-Therese Gubi, de mindenki Marie-nak hív, és Ausztriából származom.
Mi a diagnózisod?
3 éves koromban agydaganatot diagnosztizáltak nálam.
Hogyan és mikor értesült a diagnózisáról?
A szüleim felismertek néhány különbséget a viselkedésemben, és azt, hogy gyakran panaszkodtam fejfájásra.
Mit tanultál a rákos megbetegedésekből?
Nagyon fiatalon diagnosztizáltak, így nem igazán tapasztaltam meg a diagnózis előtti életet és annak későbbi következményeit. De persze később felismertem, hogy gyakrabban kell kontrollra járnom, mint a társaimnak. Mindenekelőtt megtanított arra, hogy az egészség nem magától értetődő állapot, és hogy a találkozók miatt jobban szervezzem a mindennapokat.
Mi tartja lendületben minden nap?
A tudat, hogy betegjogi képviselőként szerzett tapasztalataim és elkötelezettségem egy kicsit hozzájárulhat más szenvedők életének javításához.
Mi segített Önnek a legtöbbet a kezelés során?
A családom és a barátaim, akik megkönnyítik a mindennapi életet, akikkel emlékeket lehet szerezni és szórakoztató pillanatokat lehet átélni. De különösen a kezelésem ideje alatt a családom volt a legfontosabb társaság.
Mit szeretne elérni az EU-CAYAS-NET keretében?
Egyrészt, hogy megismerhettem sok hihetetlenül lenyűgöző embert és az ő történetüket, többet tanultam magamról, másrészt, hogy reményt és önbizalmat adhattam beteg embereknek, és egy kicsit visszaadhattam abból, amit kaptam.
Próbáld meg 3 mondatban leírni magad:
Nagyon fegyelmezettnek és szervezettnek mondanám magam. Az új kihívások azért vannak, hogy legyőzzük őket, és ennek eredményeképpen fejlődjünk. Szeretek utazni és új dolgokat felfedezni.
Mit csinálsz a szabadidődben?
Szívesen töltöm a szabadidőmet a barátaimmal és a családommal. Szabadidőmben szívesen teniszezek, télen pedig síelek.
Mi az, amiért a leghálásabb az életedben?
Azoknak az embereknek, akik támogattak és elkísértek az utamon. De mindenekelőtt a családomnak, akik mindig mellettem álltak a kezelésem során, és az egész csapatnak (orvosok, nővérek, pszichoszociális személyzet), akik kezeltek és támogattak. Nélkülük ma nem lennék ilyen jól.
Mitől érzi célszerűnek az életét?
Mert tudom, hogy legyőztem valamit, ami azzá tett, aki vagyok. Sok mindent jobban értékelek, mint másokat, és boldog vagyok, hogy úgy élhetek, ahogyan szeretnék. És bármennyire is hülyén hangzik, néha egy ilyen betegségnek is megvannak a jó oldalai: nagyszerű embereket ismerhetsz meg, és olyan ajtók nyílnak meg, amelyeket így talán nem tapasztaltál volna meg.
Mi szerepel a bakancslistádon?
Szívesen elrepülnék Ausztráliába vagy Új-Zélandra. Egy másik dolog a bakancslistámon az, hogy hőlégballonnal repüljek.
Mit csinálsz, hogy kikapcsolódj?
Szeretek főzni vagy sütni, ami segít kikapcsolódni. De szeretek sétálni és zenét hallgatni is.
Mik a személyes szabályaid?
Az egészség a legnagyobb kiváltság, amivel rendelkezhetsz. A pohár mindig félig tele van, és ahol van akarat, ott van út is.
