Napjainkban az orvostudomány gyors fejlődésének köszönhetően jelentősen megnőtt a várható élettartam és az életminőség. A rák azonban továbbra is olyan betegség, amely sok embert érint. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint ez a második leggyakrabban halálos kimenetelű betegség (forrás:).
A rák előfordulása Európában
Az Európai Bizottság adataiból kiderül, hogy bár az európaiak a világ népességének csak egytizedét teszik ki, az évente bejelentett összes rákos megbetegedés mintegy 25%-a ezen a kontinensen fordul elő. A rák a 65 év alatti európaiak körében a vezető halálozási ok, és az adatok azt mutatják, hogy az európai lakosságnak csak a fele kerüli el a rák diagnózisát.
Teljes rákos megbetegedések száma
Az Európai Bizottság szerint 2020-ban Európában mintegy négymillió új rákos megbetegedés várható (forrás:), amelyből 1,9 millió a nőknél és 2,1 millió a férfiaknál kerül diagnosztizálásra (forrás).
A leggyakoribb rákfajták
Az emlőrák a leggyakrabban diagnosztizált ráktípus mind Európában, mind világszerte (forrás:). A mellrák tünetei igen eltérőek lehetnek, de becslések szerint 2020-ban az Európában bejelentett összes rákos megbetegedés 13,14%-át ez a ráktípus okozta. Ezt követi a vastagbélrák (12,86%), a tüdőrák (11,81%), a prosztatarák (11,71%) és a hólyagrák (5,05%).
A rákos megbetegedések életkori és nemi megoszlása
A rák diagnosztizálásának leggyakoribb életkora 65 év és idősebb. Becslések szerint ebben a korcsoportban az emberek 60%-ánál diagnosztizálnak rákot (forrás:). Eközben a Közös Kutatóközpont szakértői, akik a népesség elöregedésének a rák előfordulására gyakorolt hatását vizsgálták, azt jósolják, hogy a rákos betegek száma 2020-hoz képest 2040-re 21%-kal fog növekedni (forrás:).
A 65 év feletti korcsoportban a vastagbél- (15%), a prosztata- (14%), a tüdő- (12,8%) és az emlőrák (10%) előfordulása a legmagasabb. A többi korcsoportban az emlőrák a leggyakrabban diagnosztizált: 22,6% a 0-44 éves lányoknál/ nőknél és 16,7% a 45-64 éves lányoknál/ nőknél.(forrás).
A rákos megbetegedések előfordulásának nemek szerinti elemzéséből kiderül, hogy a vastagbél- és a tüdőrák mind a férfiak, mind a nők esetében az öt leggyakrabban diagnosztizált ráktípus közé tartozik. A tüdőrák azonban körülbelül 1,7-szer ritkább a nőknél, mint a férfiaknál.
A nőknél leggyakrabban mellrákot (27,8%), míg a férfiaknál leggyakrabban prosztatarákot (22,2%) diagnosztizálnak (forrás:).
A rákos megbetegedések arányának összehasonlítása különböző európai országokban
Összességében a becslések szerint Írországban a legmagasabb a rákos megbetegedések száma Európában (718,3/100 000, azaz +33% az európai átlaghoz képest). Eközben Lettországban a legmagasabb a rákos megbetegedések száma a férfiak körében (851,7/100 000, azaz +28% az európai átlaghoz képest), és Dániában a legmagasabb a rákos megbetegedések száma a nők körében (633,9/100 000, azaz +38% az európai átlaghoz képest).
Európában a legalacsonyabb rákos megbetegedési arányt mindkét nem esetében Albániában (351,6/100 000, -47% az európai átlaghoz képest a férfiak esetében; és 213,4/100 000, -53% a nők esetében), Ukrajnában (489,3/100 000, -26%; és 314,7/100 000, -31%) és Moldovában (542,1/100 000, -19%; és 310,9/100 000, -32%) regisztrálták (forrás:).
Gyermekkori rákos megbetegedések előfordulása Európában
Az Európai Gyermekonkológiai Társaság jelentése szerint a rák továbbra is a vezető halálozási ok az egyévesnél idősebb gyermekek körében, évente több mint 6000 gyermek és serdülő életét követeli. Becslések szerint azonban jelenleg közel 500 000 olyan gyermek van Európában, aki már meggyógyult a rákból (forrás:), és az EU országaiban a gyermekkori rákos megbetegedések halálozási aránya összességében 2,8%-kal csökkent az 1990 és 2015 közötti időszakban (forrás).
A gyermekkori rákos megbetegedések előfordulása és gyakorisága
Európában évente 35 000 új rákos megbetegedést diagnosztizálnak gyermekek és serdülők körében. A kelet-európai országokban a gyermekek rákos halálozása a jelentések szerint 20%-kal magasabb, mint Európa többi részén (forrás:).
Gyermekkori rákos megbetegedések gyakori típusai
Az Európai Gyermekonkológiai Társaság szerint a gyermekek leggyakoribb rákos megbetegedései a leukémia, a neuroblasztóma, a Wilms-tumor, az agydaganat, a rabdomioszarkóma, a limfóma, a retinoblasztóma, a csontrák és a Ewing-szarkóma.
A leukémia az összes rákos megbetegedés mintegy 35%-át teszi ki. Az agydaganat a második helyen áll. Ennek a ráktípusnak az előfordulási aránya 15%. A Wilms-tumor az esetek 6-7%-át teszi ki; egyes gyermekek genetikai hajlamot mutatnak a kialakulására. A lágyrészszarkóma, amely leggyakrabban az izmokban alakul ki, de kialakulhat a fejben, a nyakban, a húgyutakban vagy a herékben is, az összes rákos megbetegedés 5-8%-át teszi ki.
A neuroblasztóma ritkább, a gyermekkori rákdiagnózisok 5-7%-át teszi ki. Ez a fajta rákos sejtek a mellékvese, a nyak, a mellkas vagy a gerincvelő idegszövetében alakul ki. A csontszövet leggyakoribb rosszindulatú daganatai a gyermekeknél a csontsarkóma és az Ewing-szarkóma, amelyek a rákos megbetegedések 6%-ánál fordulnak elő.
A retinoblasztóma az esetek 3-4%-át teszi ki. A leggyakoribb daganattípusok közé tartoznak a limfómák is, amelyeket Hodgkin- és Non-Hodgkin-limfómákra osztanak. (forrás:).
A gyermekkori rákos megbetegedések életkori és nemi megoszlása
A leukémiát, a gyermekek körében leggyakrabban előforduló ráktípust leggyakrabban 10 év alatti gyermekeknél diagnosztizálják. A gyermekkori agydaganatok két fő típusa a glióma és a medulloblasztóma. Az 1. típusú daganatokat átlagosan 6 éves gyermekeknél diagnosztizálják, míg a medulloblasztómák többsége 10 év alatti gyermekeknél fordul elő. A Wilms-daganatot leggyakrabban 5 év alatti gyermekeknél diagnosztizálják; azonban egymillió 14 év alatti gyermekből kb. 8-nál szintén diagnosztizálják ezt a daganattípust.
A neuroblasztómát és a retinoblasztómát szintén leggyakrabban 5 év alatti gyermekeknél diagnosztizálják; míg a csontrákot és a Ewing-szarkómát leginkább 10-20 éves gyermekeknél és fiataloknál diagnosztizálják.
A rabdomioszarkóma leggyakrabban a 2-6 és 15-19 éves gyermekek és fiatalok körében fordul elő, míg a Hodgkin-kór a 15-40 évesek körében (forrás:).
2016-2018-ban az Egyesült Királyságban a 14 év alatti fiúknál a leggyakoribb diagnózisok a leukémia (32%), az agy- és gerinctumor (25%), a limfóma (13%), a lágyrészszarkóma (7%) és a neuroblastóma (6%) voltak. A 15-24 éves fiúk és férfiak körében a leggyakoribb daganatok a csírasejtes daganatok (25%), a limfóma (21%), a karcinóma és a melanoma (18%), az agy- és gerinctumorok (12%) és a leukémia (10%).
A 14 év alatti lányoknál - hasonlóan az azonos korcsoportba tartozó fiúkhoz - leggyakrabban leukémiát (31%), agy- és gerincvelő-daganatot (26%), limfómát (7%), neuroblastómát (6%) és vesedaganatot (6%) diagnosztizáltak. A 15-24 éves lányoknál és nőknél az esetek közel felében karcinóma és melanoma (43%), limfóma (20%), agy- és gerinctumor (13%), valamint leukémia (8%) volt a diagnózis. A 15-24 éves fiúkhoz és férfiakhoz képest azonban ugyanebben a korcsoportban a lányoknál ötször kevesebb csírasejtes daganatos esetet (5%) regisztráltak (forrás:).
A gyermekkori rákos megbetegedések arányának összehasonlítása különböző európai országokban
A 2010 és 2012 közötti rákos megbetegedések előfordulási arányát összehasonlítva a különböző európai országokban, Lettország, Norvégia és Románia kivételével valamennyi országban a leukémiák, a myeloproliferatív betegségek és a myelodysplasztikus betegségek előfordulási gyakorisága a legmagasabb a 14 év alatti gyermekek körében. Az említett ráktípusok legmagasabb előfordulását Görögországban (56,53%), Cipruson (47,83%) és Litvániában (38,87%) regisztrálták, míg a Cseh Köztársaságban (23,75%), Lettországban (23,83%) és Belgiumban (25%) volt a legalacsonyabb.
A CNS és a különféle intrakraniális és intraspinalis daganatok szintén a leggyakoribb ráktípusok közé tartoznak. Az ilyen típusú daganatok legmagasabb előfordulása Görögországban (30,41%), Izlandon (29,63%) és Norvégiában (29,46%) volt tapasztalható, míg Bosznia-Hercegovina (5,26%), Ciprus (8,70%) és Ukrajna (15,68%) esetében volt a legalacsonyabb.
A limfómák és a retikuloendothelialis neoplazmák) szintén a legnagyobb gyakoriságú rákos megbetegedések közé tartoznak. Ez a ráktípus Bosznia-Hercegovinában (18,42%), Romániában (16,67%) és Lettországban (15,42%) volt a leggyakoribb, míg a legalacsonyabb előfordulása Cipruson (8,70%), Izlandon (9,26%) és Litvániában (9,40%) volt (forrás:).
A gyermekkori rák kockázati tényezői és okai
A WHO szerint még mindig nincs végleges magyarázat arra, hogy a gyermekek miért kapnak rákot. A rendelkezésre álló bizonyítékok arra utalnak, hogy a rákos gyermekek mintegy 10%-a genetikai hajlamot mutat a betegségre. Bizonyos krónikus fertőzések, például a HIV, az Epstein-Barr-vírus és a malária azonban kockázati tényezőknek tekinthetők. Eközben más fertőzések növelhetik a gyermek felnőttkori rákos megbetegedések kockázatát, ezért fontos, hogy beoltassák magukat hepatitis B ellen, mivel ez az oltás segít megelőzni a májrákot, valamint a humán papillomavírus ellen, amely segíthet megelőzni a méhnyakrákot (forrás:).
Következtetés
Összefoglalva, az adatok kiemelik a rák jelentős hatását az európai lakosságra. Bár az orvostudomány fejlődése javította a várható élettartamot és az életminőséget, a rák továbbra is komoly egészségügyi problémát jelent. Európában ez a második vezető halálozási ok, évente a kontinens lakosságának negyedét érinti. A statisztikákból kiderül, hogy melyek a leggyakoribb ráktípusok: az emlőrák áll az élen, amelyet a vastagbél-, a tüdő-, a prosztata- és a hólyagrák követ. Az életkor és a nem döntő szerepet játszik a rák előfordulási gyakoriságában, az idősebb felnőtteknél magasabb a kockázat. Az előrejelzések szerint 2040-re 21%-kal nő a rákos megbetegedések száma az öregedő népesség miatt. A gyermekkori rák szintén aggodalomra ad okot: a leukémia, az agydaganat és a Wilms-tumor a leggyakoribb diagnózisok közé tartozik. A kihívások ellenére az Európai Unió országaiban előrelépés történt a gyermekkori rákos halálozás csökkentése terén. Az adatok rávilágítanak a rákos megbetegedések arányának európai országok közötti eltéréseire, mivel egyes nemzeteknél a megbetegedési arányok jelentősen magasabbak, mint másoknál. Ezek a különbségek számos tényezőnek tulajdoníthatók, beleértve a genetikai hajlamot és a környezeti hatásokat. Összességében az adatok kiemelik a folyamatos kutatás, a megelőzési stratégiák és a fejlett orvosi ellátáshoz való hozzáférés fontosságát az európai rák okozta összetett kihívások kezelésében, mind a felnőttek, mind a gyermekek körében. A kockázati tényezők csökkentésére és a korai felismerés elősegítésére irányuló erőfeszítések döntő fontosságúak e mindent átható betegség elleni küzdelemben.
