A rákbetegséggel diagnosztizált fiatal felnőttek mintegy 40%-a egyedülálló. Az aktív rákkezelésben részesülő, társas kapcsolatban élő emberek mind fizikailag, mind pszichésen jobban alkalmazkodnak, mint azok, akiknek nincs partnerük. A kvalitatív tanulmányok azt jelezték, hogy a rákos túlélők aggódhatnak a jövőbeni partnerkeresés miatt, azonban nem volt ismert, hogy ez az aggodalom indokolt-e.
A válasz megtalálása érdekében Tuinman és társai (2018) Hollandiában végeztek kutatást. Kísérleti vignetta-vizsgálatokat hoztak létre, egy társkereső honlapról, kollégák és diákok csoportjából származó embereknek adtak fiktív profilokat egy olyan potenciális randipartnerről, aki túlélte a rákot, vagy olyan kontrollokét, akiknek soha nem volt rákjuk. Megkérdezték a résztvevőket, hogy valószínűleg randiznának-e az adott személyekkel.
Az eredmények nem mutattak különbséget a rák túlélőjével való randevú iránti vágyban a rákbetegséggel nem rendelkező személyekkel szemben. A kutatók feltételezik, hogy a résztvevők (egyetemisták, átlagosan 19 évesek) a közösségi média és a kampányok miatt pozitívabb képet alkothatnak a túlélésről.
A kutatás azt is kimutatta, hogy a legtöbben inkább néhány randi után, mint az első randin vagy a személyes találkozás előtt (azok körében, akik online, társkereső alkalmazásokon keresztül csevegnek) szeretnének értesülni a rák diagnózisáról.
