A tanulmány azt vizsgálta, hogy a szülők hogyan értékelik a gyermekrák túlélőinek egészséggel kapcsolatos életminőségét (HRQoL) körülbelül 2,5 évvel a diagnózis után, és célja a szülők által jelzett rossz HRQoL kockázati tényezőinek azonosítása volt. A kutatásban 305 gyermek és serdülő leukémiás vagy központi idegrendszeri daganatos betegséget túlélő gyermek és serdülő vett részt. Az apák hajlamosak voltak pozitívabban értékelni gyermekeik HRQoL-jét, mint az anyák, különösen a családdal, a barátokkal és magával a betegséggel kapcsolatos területeken.
A tanulmány jelentős összefüggéseket tárt fel a túlélők rossz HRQoL-je és bizonyos tényezők között, beleértve a központi idegrendszeri tumor diagnózisát, a diagnózis felállításakor betöltött idősebb életkort és a rehabilitációban való részvétel hiányát. Ezek az eredmények aláhúzzák annak fontosságát, hogy az egészségügyi szakemberek felismerjék a gyermekkori rák túlélőinek utógondozásával kapcsolatos szülői felfogásbeli különbségeket. A magas kockázatú betegek korai azonosítása a rossz HRQoL szempontjából, valamint a családok támogatása a diagnózis után kulcsfontosságú a túlélők HRQoL-jének megőrzése szempontjából az utógondozás során. A jövőbeni kutatásoknak a gyermekkori rák túlélőinek és a rehabilitációs programokban korlátozottan részt vevő családok jellemzőit kell feltárniuk.



