Zuzana Tomášiková élete váratlan fordulatot vett 19 évesen, amikor csontdaganatot diagnosztizáltak nála. Zuzana azonban nem hagyta, hogy a rák meghatározó legyen számára. Ebben az interjúban megosztja velünk történetét az ellenálló képességéről, a közösség fontosságáról és arról, hogyan találja meg az örömöt a mindennapokban.
Mi a neved? Hány éves vagy? Honnan származol?
Zuzana Tomášiková, hamarosan 38 éves lesz, eredetileg szlovákiai, több mint 20 éve él német nyelvterületen, először Bécsben, Ausztriában, most pedig Zürichben, Svájcban.
Mi a diagnózisod?
Amikor 19 éves voltam, csontdaganatot diagnosztizáltak a bal lábamban.
Hogyan és mikor értesült a diagnózisáról?
Szerencsére a daganat a csonton kívül kezdett növekedni, így észrevettem egy dudort a térdem alatt, amely nyomás hatására érzékennyé vált. Több hétig-hónapig tartott, mire megkaptam a helyes diagnózist.
Mi segített Önnek a legtöbbet a kezelés során?
A szüleim és a bátyám feltétel nélküli támogatása és jelenléte, valamint egy viszonzatlan tinédzserkori szerelem, amely segített a jövőre koncentrálni, és arról álmodozni, milyen lesz, ha egyszer befejezem a kezelést, és találkozunk, és rövid hajam lesz a kemoterápiás hajhullás után. Ez egy hihetetlenül erős eszköz, a megerősítések és a pozitív gondolkodás a rákon túli életről. Nekem segített anélkül, hogy tudtam volna a mögötte lévő elméletet, hogy egy rákos diagnózissal diagnosztizált tinédzser vagyok, úgy tűnt, hogy legalább némi előnyt jelent számomra.
Mi változott az életében a rák diagnózisa óta?
Nehéz kérdés, én időközben felnőttem... szóval valószínűleg mindent. Lehetetlen megmondani, mi lett volna másképp, ha nem élem át ezt az élményt, és szerencsére nem töltöttem sok időt a "mi lett volna, ha..." gondolkodással. Nincs lehetőségem belépni/kémkedni egy olyan párhuzamos univerzumba, amelyben nem szembesültem a rák diagnózisával, és nem mentem végig a kezelés és a túlélés útján.... Azt tudom, hogy a kapott kártyákkal játszom, és eddig sikerült élveznem a játékot, legalábbis az idő nagy részében... Néha az a benyomásom, hogy a társaimhoz képest korábban felismertem, hogy mi az, ami igazán számít az életben. Bár hangosan kimondva ez elég arrogánsan hangzik. Végül, ha arról van szó, hogy "ami nem öl meg, az erősebbé tesz...". Jobban szeretem azt a narratívát, hogy NEM maga a "rossz dolog" az, ami megtanít/megerősít, DE az a mód és képesség, ahogyan és amivel megtanulod kezelni, együtt jár vele. Vagy a belső erő megtalálása önmagadban, vagy azoktól, akik körülvesznek, akik segítenek megbirkózni ezzel...
Mit szeretne elérni az EU-CAYAS-NET keretében?
Szeretném erősíteni a közösséget, összehozni az érdeklődőket, felhívni a figyelmet, és legalább néhány fiatalt motiválni arra, hogy jobban vigyázzon magára és/vagy aktívabbá váljon. Szeretnék segíteni a nagyon szükséges anyagok kifejlesztésében is, amelyekre mindannyian várunk. Személy szerint én is igazi kapcsolatot és minőségi időt keresek egy hihetetlenül érzelmileg erős közösségben.
Mi az, amitől azonnal felragyogsz?
Hegyek, tavak, forró csokoládé vagy egy jól megérdemelt sör egy túra után (lehetőleg egy havas tájra nyíló panorámával), minőségi idő a barátaimmal és a családommal, játék az unokaöcsémmel, jó ételek, az aquafit edzés, tánc, wellness, éneklés (főleg anélkül, hogy jól tudnám a szöveget, és így megőrjíteném a legjobb barátomat), és sok más apróság az életben.
Mi az, amiért a leghálásabb az életedben?
A családom, a barátaim és a puszta "véletlen", hogy hol élek, és hogy elég korán diagnosztizálták és Európa egyik legjobb helyén kezeltek. Ez lehetővé teszi számomra, hogy túléljem, és találkozzam & csatlakozzam egy hihetetlenül elkötelezett, inspiráló és erős közösséghez, hihetetlenül sok erős személyiséggel.
Mitől érzi célszerűnek az életét?
Kapcsolatok más emberekkel, családtagokkal és barátokkal, de kollégákkal és néha még idegenekkel is, amikor véletlenül összegyűlnek valahol. A Childhood Cancer International Europe szervezeten belüli elkötelezettségem is, látva és közösen fejlesztve, hogy mit tudunk elérni, és hogyan tudunk segíteni a (jövőbeli) betegeknek a megélt tapasztalatokon alapuló érdekérvényesítésünkkel.
Hogyan birkózol meg a nehéz helyzetekkel?
Határozottan gyakran (túl)gondolkodom, és először magammal foglalkozom, amíg el nem érek egy pontra, és be nem vonom néhány nagyon jó barátomat. Témától függően tudom, hogy kihez kell fordulnom. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen hihetetlen emberek vannak az életemben. A halogatást azzal is halogatom, hogy átrendezem a lakásomban az apró dolgokat, ami szintén segít rendezni a gondolataimat és "feldolgozni" a következő lépéseket.
Melyik az a könyv, amelynek elolvasását feltétlenül ajánlanád? Vagy egy filmet, amit érdemes megnézni? Vagy egy dalt, amit érdemes meghallgatni?
Túl sok olyan könyv van, amely megtetszett nekem; az egyik legutóbbi Saša Stanišić Where You Come From című könyve volt. Mari Kondo Varázstakarítás című könyve is tetszett, volt benne valami megnyugtató, szinte meditatív. Végül, de nem utolsósorban szeretem a jó skandináv és most már a német és svájci thrillereket is.
