A kutatók a gyermekkori rákos megbetegedést túlélő fiatal felnőttek (YACCS) jóllétét vizsgálták, és megállapították, hogy a legtöbb túlélő pozitív pszichoszociális fejlődéssel rendelkezett, hasonlóan a nem rákos kortársaikhoz. Azok azonban, akiknek központi idegrendszeri (CNS) rákjuk volt, a kortársaikhoz képest extra kihívásokkal szembesültek olyan területeken, mint a függetlenség, a kapcsolatok és a szexuális fejlődés. Pozitívum, hogy nagyobb valószínűséggel voltak tagjai valamely sportklubnak, ami a fizikai egészségi állapotuk fejlődésén kívül a társaikkal való társas kapcsolatuknak is kedvez. Ez a pozitív eredmény a YACCS teljes csoportjában is megtalálható volt.
Egy másik kiemelkedő eredmény a hollandiai YACCS-ek kezelésének és támogatásának javulása, ami a legtöbbjük pozitív fejlődését segítette. Fontos azonban, hogy a CNS-rák túlélőit folyamatosan szemmel tartsuk, hogy a megfelelő segítséget és támogatást már korán felajánlhassuk.
Az egészségügyi szolgáltatók és a gondozók döntő szerepet játszanak a YACCS pszichoszociális mérföldkövek elérésének nyomon követésében és segítésében azáltal, hogy támogatják a túlélők autonómiáját, normálisan kezelik őket, támogató csoportokat/személyre szabott terápiát kínálnak, és elkerülik a túlzott védelmezést. Ez ahhoz vezethet, hogy a túlélők képessé válnak arra, hogy maguk irányítsák saját egészségüket.
