Az elmúlt évtizedekben számos tanulmány globális eredményméréseket használt, mint például az IQ, amikor a gyermekkori agydaganatos betegek kognitív eredményéről számoltak be, feltételezve, hogy az intelligencia egyedülálló és homogén konstrukció. Ezzel szemben, különösen a klinikai neuropszichológiában, a különböző neurokognitív területek értékelése és értelmezése standardként jelent meg. Definíció szerint a teljes skálájú IQ (FIQ) egy olyan pontszám, amely az intelligenciát próbálja mérni. Ezt több alteszt átlagos teljesítményének kiszámításával állapítják meg. Ezért a FIQ függ az alkalmazott altesztektől és attól, hogy a neurokognitív funkciók milyen hatással vannak ezekre a teljesítményekre.
Következésképpen a jelen tanulmány a neuropszichológiai területek hatását vizsgálta a "g-faktor" egyedi fogalmára, és elemezte a klinikai eredmények értelmezésére gyakorolt következményeket. A mintát 37 medulloblasztómás gyermekbeteg alkotta, akiket a diagnózis felállítása után 0-3 évvel a Wechsler Intelligencia Skála segítségével vizsgáltak. Az információfeldolgozási sebességet és a vizuomotoros funkciót a Trailmaking Test, Form A-val mértük. Eredményeink azt mutatják, hogy a FIQ-t jelentősen befolyásolta a feldolgozási sebesség és a vizuomotoros koordináció, ami sok beteg általános kognitív teljesítményének alulbecsléséhez vezetett. Egy évvel a diagnózis felállítása után, amikor a betegeknél a legnagyobb normaeltérés mutatkozott, úgy tűnt, hogy ez a hatás a tetőfokára hágott. Amint azt a nemzetközi irányelvek már ajánlják, a kognitív eredmények teljes megértéséhez átfogó neuropszichológiai tesztcsomagra van szükség. Ha IQ-teszteket használnak, a feldolgozási sebesség hatását illetően elengedhetetlenül fontosnak tűnik egy részletes szubtesztelemzés. Ellenkező esetben a betegek a téves döntéshozatal kockázatának lehetnek kitéve, különösen az oktatási tanácsadásban.
