Rákszótár

A B-sejt érési antigén (BCMA) egy fehérje, amely a B-sejtek felszínén található, amelyek az immunválaszban részt vevő fehérvérsejtek egyik típusa. A BCMA döntő szerepet játszik e sejtek növekedésében, túlélésében és differenciálódásában.

A VEGF-gátlók olyan gyógyszerek, amelyek gátolják az érrendszeri endotél növekedési faktor (VEGF) hatását, amely fehérje elősegíti az érképződést. Ezeket a gátlókat különböző állapotok, elsősorban bizonyos ráktípusok és szembetegségek kezelésére használják, azáltal, hogy korlátozzák a daganatokat tápanyaggal ellátó vagy a látást befolyásoló erek növekedését.

Az emlőkonzerváló műtét, más néven lumpektómia, olyan sebészeti eljárás, amelynek célja a daganat vagy a kóros szövet eltávolítása az emlőből úgy, hogy a lehető legtöbb emlő megmaradjon. Gyakran alkalmazzák a korai stádiumú mellrák kezelésében, és jellemzően sugárkezelés követi a rák kiújulásának kockázatát minimalizáló sugárkezelés.

A palliatív kemoterápia a rákbetegség kezelésének egy olyan típusa, amelynek célja a tünetek enyhítése és az életminőség javítása az előrehaladott rákos betegek esetében. Célja nem a rák gyógyítása, hanem a fájdalom és egyéb tünetek kezelése.

A sugárterápiás nekrózis olyan állapot, amikor az egészséges szövetek károsodnak és elhalnak a sugárterápiának való kitettség következtében, amelyet jellemzően a rákkezelés során alkalmaznak. Ez az érintett területtől függően olyan tünetekhez vezethet, mint a duzzanat, neurológiai hiányosságok és egyéb komplikációk.

A sugárzási fibrózis szindróma olyan állapot, amely akkor lép fel, amikor az egészséges szövetek hegesednek és merevvé válnak a sugárterápiának való kitettség után, amelyet általában a rákkezelés során alkalmaznak. Ez az érintett területtől függően számos tünetet okozhat, beleértve a fájdalmat, a mozgáskorlátozottságot és a funkcionális károsodást.

A szisztémás terápia olyan gyógyszerek vagy kezelések alkalmazására utal, amelyek az egész testre hatnak, nem pedig egy adott területre vagy részre. Általában olyan betegségek kezelésére használják, amelyek az egész testben elterjedtek, például a rák, a véráramban keringve elérik a különböző helyeken lévő sejteket.

A túlélőgondozás a kezdeti rákkezelésen túljutott egyéneknek nyújtott átfogó egészségügyi ellátást és támogatást jelenti. A túlélők egészséges életvitelének elősegítése érdekében a túlélőbetegek számára a kiújulás megelőzésére, a hosszú távú mellékhatások kezelésére és a pszichoszociális szükségletek kielégítésére összpontosít.

A valrubicin egy kemoterápiás gyógyszer, amelyet elsősorban olyan hólyagrák kezelésére használnak, amely nem reagált más kezelésekre. Úgy hat, hogy beavatkozik a rákos sejtek növekedésébe, lelassítva vagy megállítva azok terjedését.

A haploidentikus donor olyan családtag, akinek a szövettípusa pontosan a recipiens humán leukocita antigén (HLA) markereinek felével egyezik, és gyakran alkalmazzák csontvelőátültetéseknél, amikor nem áll rendelkezésre teljesen egyező donor.

A kombinált terápia egynél több gyógyszer vagy kezelési módszer alkalmazását jelenti egy betegség vagy állapot kezelésére. Ezt a módszert gyakran alkalmazzák a kezelés hatékonyságának fokozására, a mellékhatások csökkentésére és a gyógyszerrezisztencia megelőzésére.

A Hedgehog-útvonal-gátlók olyan gyógyszercsoportot alkotnak, amelyek blokkolják a sejtek növekedésében és fejlődésében szerepet játszó Hedgehog jelátviteli útvonalat. Ezeket a gátlókat elsősorban a rák bizonyos típusainak kezelésére használják, ahol ez az útvonal kórosan aktiválódik.

Az adjuváns endokrin terápia olyan kezelés, amelyet arra használnak, hogy csökkentsék a rák visszatérésének kockázatát az elsődleges kezelések, például a műtét után. Hormonblokkoló gyógyszerek alkalmazásával megakadályozzák a rákos sejtek növekedését, különösen a hormonérzékeny rákos megbetegedések, például az emlőrák esetében.

Az allogén őssejt-transzplantáció olyan orvosi eljárás, amelynek során a beteg vérképző őssejteket kap egy genetikailag hasonló, de nem azonos donortól. Ezt a kezelést gyakran alkalmazzák a csontvelőt vagy a vért érintő betegségek, például leukémia és limfóma esetén.

Az antitestfüggő celluláris citotoxicitás (ADCC) egy olyan folyamat, amelyben az immunsejtek az antitestekkel jelölt sejteket veszik célba és pusztítják el. Ez a mechanizmus döntő fontosságú a szervezetben lévő fertőzött vagy rákos sejtek eltávolításában.

Az allogén csontvelő-átültetés olyan orvosi eljárás, amelynek során a beteg egy genetikailag hasonló, de nem azonos donortól egészséges vérképző őssejteket kap a sérült vagy beteg csontvelő helyettesítésére.

Az elektrokemoterápia olyan orvosi kezelés, amely a kemoterápiát és az elektromos impulzusokat kombinálja a rákellenes gyógyszerek hatékonyságának fokozása érdekében, elsősorban bőr- és bőr alatti daganatok kezelésére.

Az intratekális kemoterápia a rákkezelés egy olyan típusa, amikor a kemoterápiás gyógyszereket közvetlenül az agyat és a gerincvelőt körülvevő agy-gerincvelői folyadékba fecskendezik. Ezt a módszert a központi idegrendszerben lévő rákos sejtek megcélzására használják.

A vakcinaterápia egy olyan kezelési módszer, amely vakcinákat használ a szervezet immunrendszerének serkentésére, hogy a betegségek, különösen a fertőzések és a rák bizonyos típusai ellen küzdjön.

A kismolekulás inhibitorok olyan gyógyszerfajták, amelyeket úgy terveztek, hogy blokkolják a sejtekben lévő specifikus enzimeket vagy fehérjéket, amelyek hozzájárulnak a betegségek, például a rák kialakulásához. Ezek a gyógyszerek általában elég kicsik ahhoz, hogy könnyen bejussanak a sejtekbe, és beavatkozzanak a célmolekulák működésébe, segítve ezzel a betegségek progressziójának lassítását vagy megállítását.

A topoizomeráz-gátlók olyan gyógyszerek, amelyek beavatkoznak a topoizomeráz enzimek működésébe, amelyek segítenek a DNS szerkezetének kezelésében a sejtosztódás során. Ezeket a gátlókat elsősorban a rák kezelésére használják, hogy megakadályozzák a rákos sejtek szaporodását.

A tumorba beszivárgó limfociták (TIL-ek) olyan immunsejtek, amelyek a véráramból a tumorba kerültek. A szervezet természetes védelmi rendszerének részét képezik, és képesek felismerni és megtámadni a rákos sejteket, ami segíthet a daganat növekedésének lassításában vagy megállításában.

Az apoptózisgátlók olyan anyagok, amelyek megakadályozzák vagy késleltetik az apoptózis folyamatát, amely az egészséges sejtforgalom és a szervezetben történő fejlődés fenntartásához elengedhetetlen programozott sejthalál. Ezek a gátlók felhasználhatók az orvosi kezelésekben, hogy megvédjék a sejteket az idő előtti elhalástól, különösen olyan betegségekben, ahol a sejtek túlélése veszélyeztetett.