Rákszótár

Az Avastin néven forgalmazott bevacizumab egy monoklonális antitest, amelyet a rák kezelésére használnak. Gátolja az angiogenezist azáltal, hogy gátolja a vaszkuláris endotél növekedési faktor (VEGF) hatását, amely anyag segíti a tumor növekedését és terjedését. A bevacizumabot különböző típusú rákos megbetegedések, többek között vastagbél-, tüdő-, emlő-, vese- és szemrák kezelésére használják.

A biszfoszfonátok a csontritkulás és hasonló csontbetegségek kezelésére használt gyógyszerek egy csoportja. Úgy hatnak, hogy lelassítják a csontlebontás folyamatát, ezáltal megőrzik a csonttömeget és megelőzik a csonttöréseket. Bizonyos rákbetegségek által okozott magas kalciumszint kezelésére is alkalmazzák.

A bleomicin egy erős gyógyszer, amelyet elsősorban kemoterápiás gyógyszerként használnak különböző rákos megbetegedések, többek között hererák, Hodgkin-kór és bizonyos típusú limfómák kezelésére. Úgy fejti ki hatását, hogy megzavarja a rákos sejtek növekedését és terjedését a szervezetben. Ugyanakkor kockázatokkal jár, például potenciális tüdőtoxicitással. Általában intravénásan vagy bőr alá adják be.

A ciklofoszfamid egy kemoterápiás gyógyszer, amelyet elsősorban különböző ráktípusok, többek között leukémia, limfóma és emlőrák kezelésére használnak. Beavatkozik a sejtnövekedésbe, megakadályozva a rákos sejtek gyors szaporodását. Alacsonyabb dózisban az immunrendszer elnyomására is alkalmazható autoimmun betegségekben.

A ciszplatin egy platina-tartalmú kemoterápiás gyógyszer, amelyet különböző típusú rákos megbetegedések, többek között hererák, hólyagrák, tüdőrák és petefészekrák kezelésére használnak. A rákos sejteket a DNS-ükhöz kötődve és azt károsítva pusztítja el, ezáltal gátolja növekedésüket és szaporodásukat. Mellékhatásai ellenére a ciszplatin évtizedek óta a rákterápia egyik sarokköve.

A génterápia olyan orvosi eljárás, amely géneket használ a betegségek megelőzésére vagy kezelésére. Ez magában foglalja a genetikai anyag bevitelét, megváltoztatását vagy elnyomását egy személy sejtjeibe a betegség enyhítése érdekében. A technika szomatikus (testi) sejteket vagy csírasejteket (petesejt vagy spermium) célozhat meg, de jelenleg csak a szomatikus sejteket célzó terápiák jöhetnek szóba a kezeléshez, mivel a változások nem öröklődnek.

A neoadjuváns terápia egy műtétet megelőző kezelési módszer, amelyet elsősorban a rákos daganatok zsugorítására használnak a fő kezelést megelőzően. Ez magában foglalhat kemoterápiát, sugárterápiát vagy hormonterápiát, és jellemzően azért alkalmazzák, hogy a műtéteket kevésbé invazívvá és sikeresebbé tegyék. Hatékonyságát a patológiai teljes válasz (pCR) segítségével mérik.

Az ittrium-90 (Y-90) az ittrium elem radioaktív izotópja, amelyet orvosi alkalmazásokban, például sugárterápiában használnak bizonyos ráktípusok kezelésére. Magas energiaszintjének és rövid felezési idejének köszönhetően az Y-90 képes nagy dózisú sugárzást juttatni a célzott területre, elősegítve a daganatos sejtek szelektív elpusztítását.

A rák elleni vakcinák olyan biológiai anyagok, amelyeket azért adnak be, hogy serkentsék vagy helyreállítsák az immunrendszer rák elleni küzdelemre való képességét. Kétféle formában léteznek: megelőző vakcinák, amelyek a rákot okozó ismert vírusok ellen védenek, például a HPV-vakcina, és kezelési vakcinák, amelyek segítenek az immunrendszernek a rákos sejteket megcélozni és elpusztítani. A rák elleni vakcinák lehetnek szintetikus vagy természetes eredetűek, és vagy önállóan, vagy más kezelési lehetőségekkel együtt működnek.

A sugárterápia, más néven sugárterápia, a rák kezelésének egy olyan típusa, amely nagy energiájú sugárzást alkalmaz a rákos sejtek elpusztítására. A sugárterápiát külsőleg, az érintett területet célzó géppel vagy belsőleg, radioaktív anyagnak a szervezetbe történő bejuttatásával lehet alkalmazni. Célja, hogy elpusztítsa a rákos sejteket, miközben minimálisra csökkenti az egészséges szövetek károsodását.

"Szteroidterápia": a természetes vagy szintetikus szteroidhormonok orvosi alkalmazása betegségek és állapotok kezelésére. A szteroidok csökkenthetik a gyulladást, elnyomhatják az immunrendszer válaszát és kiegyensúlyozhatják a hormonokat. Olyan állapotokban használják őket, mint az asztma, az ízületi gyulladás, az autoimmun betegségek és a rák. A szteroidkezelést a lehetséges mellékhatások miatt gondosan kell kezelni.

Az adjuváns kemoterápia olyan kezelési módszer, amely gyógyszereket használ a szervezetben maradt rákos sejtek elpusztítására az elsődleges kezelések, például a műtét vagy a sugárkezelés után. Ezt a módszert általában a rák kiújulásának kockázatának csökkentése és a beteg általános túlélési esélyeinek javítása érdekében alkalmazzák.

Az adjuváns terápia az elsődleges (fő) kezelés mellett adott kezelés, amelyet a rákbetegek ellátásában általában a rejtett vagy potenciális rákos sejtek elpusztítására és a rák visszatérésének kockázatának csökkentésére alkalmaznak. Ez magában foglalhat kemoterápiát, sugárterápiát, hormonterápiát, célzott terápiát vagy biológiai terápiát.

A "molekuláris célpont" egy specifikus molekulát jelent a sejtben, általában egy fehérjét, amelyről megállapították, hogy döntő szerepet játszik egy betegség kialakulásában. Azáltal, hogy olyan gyógyszereket terveznek, amelyek kölcsönhatásba lépnek ezekkel a molekulákkal, vagy beavatkoznak azokba, az egészségügyi szolgáltatók potenciálisan gátolhatják a betegség előrehaladását. Ez képezi a célzott terápiák alapját az orvosi kutatásban.

Az androgéndeprivációs terápia (ADT) egy olyan kezelési módszer, amelyet elsősorban prosztatarák esetén alkalmaznak. Úgy működik, hogy csökkenti vagy blokkolja az androgének, a tesztoszteronhoz hasonló férfi nemi hormonok termelését vagy hatását, amelyek elősegíthetik a rákos sejtek növekedését. Az ADT műtéttel, gyógyszerekkel vagy hormonterápiával alkalmazható, és hatékonyan lassítja vagy megállítja a rák progresszióját.

Az irinotekán egyfajta kemoterápiás gyógyszer, amelyet topoizomeráz I gátlónak minősítenek. Ezt a gyógyszert elsősorban rákos megbetegedések, többek között vastagbél- és tüdőrák kezelésére használják. Úgy fejti ki hatását, hogy megzavarja a rákos sejtek szaporodását, ezáltal megakadályozza növekedésüket és terjedésüket. Az irinotekánt általában intravénásan adják be.

A hormonterápia a természetes vagy szintetikus hormonok orvosi alkalmazását jelenti bizonyos állapotok, például a menopauza tüneteinek, bizonyos rákos megbetegedések vagy hormonális egyensúlyhiány kezelésére. Ez az eljárás a szervezet endokrin rendszerére hat, amely számos testi funkciót hormonokkal szabályoz. Többféle formában is alkalmazható, beleértve a tablettákat, tapaszokat, krémeket vagy injekciókat. A terápia megkezdése előtt azonban mindenképpen meg kell beszélni a lehetséges kockázatokat és előnyöket az egészségügyi szolgáltatóval.

A palliatív ellátás olyan speciális orvosi ellátásra utal, amely arra összpontosít, hogy a betegeknek enyhítést nyújtson a súlyos betegségek okozta tünetek, fájdalom és stressz alól. Célja az életminőség javítása mind a beteg, mind a családja számára, és a betegség bármely szakaszában vagy típusában alkalmazható.

Az antimetabolitok a gyógyszerek egy olyan csoportja, amely gátolja a természetes metabolitok, a sejtfolyamatok számára létfontosságú anyagok működését, ami a sejtek pusztulásához vezet. A kemoterápiában gyakran alkalmazott gyógyszerek a gyorsan osztódó rákos sejteket célozzák, lelassítva vagy megállítva azok növekedését. Utánozzák a természetes anyagokat, beavatkoznak a DNS-szintézisbe, ami akadályozza a sejtek szaporodását.

Az antitest-gyógyszer konjugátumok (ADC-k) olyan célzott rákterápiák, amelyek egy tumorhoz kapcsolódó antigénre specifikus antitestet kombinálnak egy citotoxikus gyógyszerrel, amelynek célja a rákos sejtek elpusztítása. Lehetővé teszik a gyógyszer pontos bejuttatását, csökkentve az egészséges szövetek károsodását, és potenciálisan javítva a kezelés hatékonyságát és csökkentve a mellékhatásokat.

Az "aromatázgátló" az emlőrák és a petefészekrák kezelésére használt gyógyszerek egy csoportja a menopauza utáni nőknél. Ezek a gyógyszerek az aromatáz enzim blokkolásával hatnak, amelyet a szervezet az ösztrogén előállításához használ, egy olyan hormonhoz, amely serkentheti a rákos sejtek bizonyos típusainak növekedését. Ezért az ösztrogénszint csökkentésével ezek a gátlók lassíthatják vagy megállíthatják a rákos megbetegedések növekedését.

Az immunterápia olyan orvosi kezelés, amely a szervezet saját immunrendszerét használja a betegségek, köztük a rák elleni küzdelemre. Ez többféleképpen történhet, többek között az immunrendszert erősebb munkára serkentve, olyan összetevőkkel ellátva, mint az immunrendszer mesterséges fehérjéi, vagy arra trenírozva, hogy kifejezetten a rákos sejteket támadja meg.

A B-sejt érési antigén (BCMA) egy fehérje, amely a B-sejtek felszínén található, amelyek az immunválaszban részt vevő fehérvérsejtek egyik típusa. A BCMA döntő szerepet játszik e sejtek növekedésében, túlélésében és differenciálódásában.

A VEGF-gátlók olyan gyógyszerek, amelyek gátolják az érrendszeri endotél növekedési faktor (VEGF) hatását, amely fehérje elősegíti az érképződést. Ezeket a gátlókat különböző állapotok, elsősorban bizonyos ráktípusok és szembetegségek kezelésére használják, azáltal, hogy korlátozzák a daganatokat tápanyaggal ellátó vagy a látást befolyásoló erek növekedését.

Az emlőkonzerváló műtét, más néven lumpektómia, olyan sebészeti eljárás, amelynek célja a daganat vagy a kóros szövet eltávolítása az emlőből úgy, hogy a lehető legtöbb emlő megmaradjon. Gyakran alkalmazzák a korai stádiumú mellrák kezelésében, és jellemzően sugárkezelés követi a rák kiújulásának kockázatát minimalizáló sugárkezelés.

A palliatív kemoterápia a rákbetegség kezelésének egy olyan típusa, amelynek célja a tünetek enyhítése és az életminőség javítása az előrehaladott rákos betegek esetében. Célja nem a rák gyógyítása, hanem a fájdalom és egyéb tünetek kezelése.

A sugárterápiás nekrózis olyan állapot, amikor az egészséges szövetek károsodnak és elhalnak a sugárterápiának való kitettség következtében, amelyet jellemzően a rákkezelés során alkalmaznak. Ez az érintett területtől függően olyan tünetekhez vezethet, mint a duzzanat, neurológiai hiányosságok és egyéb komplikációk.

A sugárzási fibrózis szindróma olyan állapot, amely akkor lép fel, amikor az egészséges szövetek hegesednek és merevvé válnak a sugárterápiának való kitettség után, amelyet általában a rákkezelés során alkalmaznak. Ez az érintett területtől függően számos tünetet okozhat, beleértve a fájdalmat, a mozgáskorlátozottságot és a funkcionális károsodást.

A szisztémás terápia olyan gyógyszerek vagy kezelések alkalmazására utal, amelyek az egész testre hatnak, nem pedig egy adott területre vagy részre. Általában olyan betegségek kezelésére használják, amelyek az egész testben elterjedtek, például a rák, a véráramban keringve elérik a különböző helyeken lévő sejteket.

A túlélőgondozás a kezdeti rákkezelésen túljutott egyéneknek nyújtott átfogó egészségügyi ellátást és támogatást jelenti. A túlélők egészséges életvitelének elősegítése érdekében a túlélőbetegek számára a kiújulás megelőzésére, a hosszú távú mellékhatások kezelésére és a pszichoszociális szükségletek kielégítésére összpontosít.

A valrubicin egy kemoterápiás gyógyszer, amelyet elsősorban olyan hólyagrák kezelésére használnak, amely nem reagált más kezelésekre. Úgy hat, hogy beavatkozik a rákos sejtek növekedésébe, lelassítva vagy megállítva azok terjedését.

A haploidentikus donor olyan családtag, akinek a szövettípusa pontosan a recipiens humán leukocita antigén (HLA) markereinek felével egyezik, és gyakran alkalmazzák csontvelőátültetéseknél, amikor nem áll rendelkezésre teljesen egyező donor.

A kombinált terápia egynél több gyógyszer vagy kezelési módszer alkalmazását jelenti egy betegség vagy állapot kezelésére. Ezt a módszert gyakran alkalmazzák a kezelés hatékonyságának fokozására, a mellékhatások csökkentésére és a gyógyszerrezisztencia megelőzésére.

A Hedgehog-útvonal-gátlók olyan gyógyszercsoportot alkotnak, amelyek blokkolják a sejtek növekedésében és fejlődésében szerepet játszó Hedgehog jelátviteli útvonalat. Ezeket a gátlókat elsősorban a rák bizonyos típusainak kezelésére használják, ahol ez az útvonal kórosan aktiválódik.

Az adjuváns endokrin terápia olyan kezelés, amelyet arra használnak, hogy csökkentsék a rák visszatérésének kockázatát az elsődleges kezelések, például a műtét után. Hormonblokkoló gyógyszerek alkalmazásával megakadályozzák a rákos sejtek növekedését, különösen a hormonérzékeny rákos megbetegedések, például az emlőrák esetében.

Az allogén őssejt-transzplantáció olyan orvosi eljárás, amelynek során a beteg vérképző őssejteket kap egy genetikailag hasonló, de nem azonos donortól. Ezt a kezelést gyakran alkalmazzák a csontvelőt vagy a vért érintő betegségek, például leukémia és limfóma esetén.

Az antitestfüggő celluláris citotoxicitás (ADCC) egy olyan folyamat, amelyben az immunsejtek az antitestekkel jelölt sejteket veszik célba és pusztítják el. Ez a mechanizmus döntő fontosságú a szervezetben lévő fertőzött vagy rákos sejtek eltávolításában.

Az allogén csontvelő-átültetés olyan orvosi eljárás, amelynek során a beteg egy genetikailag hasonló, de nem azonos donortól egészséges vérképző őssejteket kap a sérült vagy beteg csontvelő helyettesítésére.

Az elektrokemoterápia olyan orvosi kezelés, amely a kemoterápiát és az elektromos impulzusokat kombinálja a rákellenes gyógyszerek hatékonyságának fokozása érdekében, elsősorban bőr- és bőr alatti daganatok kezelésére.

Az intratekális kemoterápia a rákkezelés egy olyan típusa, amikor a kemoterápiás gyógyszereket közvetlenül az agyat és a gerincvelőt körülvevő agy-gerincvelői folyadékba fecskendezik. Ezt a módszert a központi idegrendszerben lévő rákos sejtek megcélzására használják.

A vakcinaterápia egy olyan kezelési módszer, amely vakcinákat használ a szervezet immunrendszerének serkentésére, hogy a betegségek, különösen a fertőzések és a rák bizonyos típusai ellen küzdjön.

A kismolekulás inhibitorok olyan gyógyszerfajták, amelyeket úgy terveztek, hogy blokkolják a sejtekben lévő specifikus enzimeket vagy fehérjéket, amelyek hozzájárulnak a betegségek, például a rák kialakulásához. Ezek a gyógyszerek általában elég kicsik ahhoz, hogy könnyen bejussanak a sejtekbe, és beavatkozzanak a célmolekulák működésébe, segítve ezzel a betegségek progressziójának lassítását vagy megállítását.

A topoizomeráz-gátlók olyan gyógyszerek, amelyek beavatkoznak a topoizomeráz enzimek működésébe, amelyek segítenek a DNS szerkezetének kezelésében a sejtosztódás során. Ezeket a gátlókat elsősorban a rák kezelésére használják, hogy megakadályozzák a rákos sejtek szaporodását.

A tumorba beszivárgó limfociták (TIL-ek) olyan immunsejtek, amelyek a véráramból a tumorba kerültek. A szervezet természetes védelmi rendszerének részét képezik, és képesek felismerni és megtámadni a rákos sejteket, ami segíthet a daganat növekedésének lassításában vagy megállításában.

Az apoptózisgátlók olyan anyagok, amelyek megakadályozzák vagy késleltetik az apoptózis folyamatát, amely az egészséges sejtforgalom és a szervezetben történő fejlődés fenntartásához elengedhetetlen programozott sejthalál. Ezek a gátlók felhasználhatók az orvosi kezelésekben, hogy megvédjék a sejteket az idő előtti elhalástól, különösen olyan betegségekben, ahol a sejtek túlélése veszélyeztetett.

A kemoterápia olyan orvosi kezelés, amely nagy hatású gyógyszerek felhasználásával célozza és gátolja a rákos sejtek gyors növekedését a szervezetben. E megközelítés célja, hogy megállítsa vagy lelassítsa a rák progresszióját a sejtosztódási folyamat megzavarásával és a rákos sejtek DNS-ének károsításával, végső soron megakadályozva a szaporodási és terjedési képességüket. Bár a kemoterápia hatékonysága a rák típusától és stádiumától függően változhat, döntő szerepet játszik a rák átfogó kezelésében, és gyakran más terápiákkal, például műtéttel, sugárkezeléssel és célzott terápiákkal együtt alkalmazzák.

A protonterápia a sugárkezelés egy fejlett típusa, amely a hagyományos röntgensugarak helyett nagy energiájú protonnyalábokat használ a rákos sejtek megsemmisítésére. Azáltal, hogy a protonterápia pontosan célozza a daganatokat, minimálisra csökkenti az egészséges szövetek és szervek károsodását, ezáltal csökkentve a mellékhatásokat és javítva a betegek eredményeit.

A pszicho-onkológia (a pszichológia és az onkológia szavakból) a rákbetegek és a túlélők pszichológiai gondozására (rákkonzultáció) utal. Egy másik kifejezés a pszichoszociális onkológia. A pszicho-onkológia tehát a pszichoterápia vagy a klinikai pszichológia interdiszciplináris formája, amely a rák pszichológiai, szociális és szociáljogi feltételeivel, következményeivel és kísérő tüneteivel foglalkozik. Az ellátás vagy terápia gyakorlati kontextusában a pszichoonkológus feladata, hogy különböző technikákkal, például krízisintervencióval vagy erőforrás-központú beavatkozásokkal támogassa a beteget a betegséggel való megküzdésben. A cél itt a beteg betegséggel való megbirkózási kompetenciájának megerősítése. A pszichoonkológiai gondozást a betegség minden fázisában biztosítani kell, azaz az akut kezelés, a rehabilitáció és a sikeres kezelés után is.

A "pszichoszociális" kifejezés a pszichológiai és szociális tényezők együttes hatására utal, amelyek az egyén általános jólétére és működésére hatnak. Magában foglalja az egyén mentális vagy érzelmi állapota (pszichológiai) és a szociális környezet különböző aspektusai, beleértve a kapcsolatokat, a kulturális kontextust és a társadalmi hatásokat, közötti kölcsönhatást. A pszichoszociális megközelítés az egyén belső tapasztalatai és a külső társadalmi tényezők közötti dinamikus kölcsönhatást veszi figyelembe, amelyek alakítják és befolyásolják a mentális egészséget, a viselkedést és az általános életminőséget.

A sugárterápia egy olyan típusú rákkezelés, amely nagy dózisú sugárzást alkalmaz a rákos sejtek elpusztítására és a daganatok zsugorítására. Ezt külsőleg, a testen kívüli gépeken keresztül vagy belsőleg lehet alkalmazni, amikor radioaktív anyagot helyeznek a szervezetbe a rákos sejtek közelébe. A kezelés célja, hogy károsítsa a rákos sejtek DNS-ét, megakadályozva ezzel növekedésüket és osztódásukat.