Rákszótár

A PET/CT-vizsgálat két képalkotó eljárás kombinációja. A PET (pozitronemissziós tomográfia) a szervezet anyagcsere-aktivitását mutatja, míg a CT (komputertomográfia) részletes anatómiai információkat szolgáltat. E két technika egyetlen vizsgálatban történő egyesítésével az orvosok pontosabban diagnosztizálhatják, nyomon követhetik és kezelhetik a betegségeket, különösen a rákot, mivel pontosan meghatározzák azok helyét és kiterjedését a szervezetben.

A csontvizsgálat egy olyan nukleáris képalkotó vizsgálat, amely segít a csontok többféle betegségének és állapotának diagnosztizálásában és nyomon követésében. A vizsgálat során kis mennyiségű radioaktív anyagot fecskendeznek be, amely a véráramban haladva felszívódik a csontokba. A szkenner érzékeli és méri a sugárzást, és elemzés céljából képeket vagy "térképeket" készít a csontok anyagcseréjéről.

A PET-vizsgálat vagy pozitronemissziós tomográfia az orvostudományban alkalmazott képalkotó diagnosztikai vizsgálat. Egy radioaktív anyagot, úgynevezett nyomjelzőt használ, hogy betegségeket vagy rendellenességeket keressen a szervezetben. A PET-vizsgálatok részletes 3 dimenziós képeket nyújtanak, amelyeket főként a rák, a szív rendellenességeinek és az agyi rendellenességek kimutatására használnak. Ez a vizsgálat rendkívül hatékony számos állapot feltárásában vagy értékelésében, mivel megmutatja, hogyan működnek a szervek és a szövetek.

A digitális patológia a digitális képalkotó technológia használatának gyakorlata a patológiai tárgylemezek elemzésére és értelmezésére. Ez a módszer lehetővé teszi a patológusok számára a szövetminták nagy felbontású képeinek megtekintését, megosztását és tárolását, javítva a diagnosztikai pontosságot és az együttműködést.

A biolumineszcencia-képalkotás egy nem invazív technika, amelyet az élő szervezetekben zajló biológiai folyamatok tanulmányozására használnak a szervezetben lejátszódó kémiai reakciók által kibocsátott fény detektálásával. Ezt a módszert gyakran használják a kutatásban a sejtes és molekuláris események valós idejű nyomon követésére.

A kontrasztanyaggal megerősített ultrahang olyan orvosi képalkotó eljárás, amely hanghullámokat és speciális kontrasztanyagokat használ a test belső szerveiről és a véráramlásról készített részletes képek készítéséhez. Ez növeli az ultrahangképek tisztaságát és részletességét, így segítve az orvosokat a különböző állapotok hatékonyabb diagnosztizálásában és nyomon követésében.

A molekuláris képalkotás az orvosi képalkotás egy olyan típusa, amely részletes képet ad arról, hogy mi történik a szervezetben molekuláris és sejtszinten. Ezt a technikát a szervezetben zajló folyamatok vizualizálására használják, például arra, hogy hogyan fejlődik egy betegség, vagy hogyan hat egy kezelés.

A mágneses rezonanciás képalkotás (MRI) egy nem invazív orvosi vizsgálat, amelyet az orvosok orvosi állapotok diagnosztizálására használnak. Erős mágneses mezőt, rádióhullámokat és számítógépet használ, hogy részletes képeket készítsen a test belsejéről. Az MRI a test különböző részeinek vizsgálatára használható, beleértve az agyat, a gerincet, az ízületeket, a hasat, az ereket és a szívet.

A röntgen egy olyan képalkotó diagnosztikai eljárás, amely elektromágneses sugárzást használ a test belső struktúráinak, különösen a csontoknak a megörökítésére. Segít az olyan rendellenességek, mint a törések, fertőzések vagy daganatok kimutatásában. Ezt a nem invazív eljárást széles körben alkalmazzák az egészségügyben diagnosztikai célokra.

A komputertomográfia (CT) egy orvosi képalkotó eljárás, amelyet a test belső struktúráinak részletes megjelenítésére használnak. Különböző szögekből készített röntgenfelvételek sorozatát kombinálja, és számítógépes feldolgozással keresztmetszeti képeket vagy szeleteket készít a csontokról, erekről és lágyrészekről. A CT részletesebb információt nyújt, mint a hagyományos röntgenfelvételek.

Az ultrahang olyan orvosi képalkotó eljárás, amely nagyfrekvenciás hanghullámokat használ a test belső struktúráinak, például a szerveknek, szöveteknek vagy a véráramlásnak a leképezésére. Ez egy nem invazív és biztonságos diagnosztikai módszer, amelyet széles körben alkalmaznak az orvostudományban, különösen a szülészetben a terhesség megfigyelésére és a kapcsolódó állapotok diagnosztizálására.