A kommunikáció alapvető fontosságú a serdülők és fiatal felnőttek (AYA) onkológiájában a családközpontú gondozásban. Számos tanulmány foglalkozott azzal, hogy a kommunikáció hogyan befolyásolja a rákos gyermekek szüleit abban, hogy egészséges (pszichológiai) alkalmazkodást végezzenek a gyermekük diagnózisával való megbirkózáshoz. Srinivas és munkatársai (2022) szerint azonban kevés vagy semmilyen kutatás nem foglalkozott a rákos fiatal felnőttek kommunikációs igényeivel és prioritásaival, illetve azzal, hogy az ilyen fiatalok kommunikációs prioritásai hogyan viszonyulnak a szülők szempontjaihoz.
Ebben az értelemben Srinivas és munkatársai (2022) két kvalitatív kommunikációs vizsgálatot végeztek, amelyek célja az volt, hogy útmutatást dolgozzanak ki arra vonatkozóan, hogyan kommunikálhatnak jobban a klinikusok az AYA rákos betegekkel és a szülőkkel. Az egyik tanulmányban 80 rákos gyermek szüleivel készítettek interjút (a betegség lefolyásának különböző szakaszaiban, beleértve a kezelés utáni vagy gyászoló gyermekeket); a második tanulmányban pedig 37 AYA rákos beteggel (akiket különböző ráktípusokkal diagnosztizáltak, például leukémiával, CNS-tumorokkal, szolid tumorokkal és limfómával) készítettek interjút, akik aktív kezelésben vagy túlélésben voltak.
A kutatók három átfogó témához kapcsolódó tanácsadási kategóriákat azonosítottak: személyközi kapcsolatok, információs preferenciák, valamint a kezelés, erőforrások és orvosi ellátás nyújtása. Az AYA-k és a szülők hasonló tanácsokat adtak az együttérzés, az erős kapcsolatok, a reménykedés, az elkötelezettség és az átlátható őszinteség szükségességéről Azonban az AYA-k további hangsúlyt fektettek arra, hogy a klinikusok nyugodt hatást tartsanak fenn a szorongásuk enyhítésére, a szülők pedig hangsúlyozták, hogy a klinikusoknak támogató forrásokat kell biztosítaniuk, hogy segítsenek nekik kezelni gyermekük és családjuk szükségleteit.
Az AYA rákos betegek és szülők által a klinikusoknak adott tanácsok 3 fő témakörben, enyhe különbségekkel az alkategóriákban:
- személyközi kapcsolatok,
- információs preferenciák,
- kezelés, erőforrások és orvosi ellátás nyújtása.
Így mind az AYA-k, mind a szülők hasonló tanácsokat adtak az együttérzés, az erős kapcsolatok, a reménykedés, az elkötelezettség és az átlátható őszinteség szükségességéről. Az AYA-k azt is hangsúlyozták, hogy a klinikusoknak nyugodt hatást kell fenntartaniuk, hogy enyhítsék szorongásukat, a szülők pedig azt, hogy a klinikusoknak támogató erőforrásokat kell biztosítaniuk, hogy segítsék őket gyermekeik és családjuk szükségleteinek kezelésében.
