Sok serdülő és fiatal felnőtt (AYA) gyermekkori rákos túlélő szembesül a betegséggel vagy a terápiával kapcsolatos késői hatásokkal, amelyek korlátozzák részvételüket a mindennapi élet különböző területein.
Az AYA-k gyakran egyedül maradnak az egészségügyi ellátórendszerünkben, és sokan aggódnak amiatt, hogy képesek lesznek-e megbirkózni a hosszú távú következményekkel, sőt, egyesek még a nyomon követésből is kimaradnak. Ezért ebben a tanulmányban egy célzott utógondozási programot dolgoztunk ki és értékeltünk, amelynek célja három fontos "életvezetési készség" elősegítése: (1) önismeret, (2) társas interakció és konfliktuskezelés, valamint (3) a támogatási igények öntudatos kommunikációja.
Összesen n = 13 résztvevő (19,2-30,2 év, átlagéletkor 22,8 év) vett részt egy 3 napos utógondozói szemináriumon, amelynek végén minden résztvevő írt egy reflexiós levelet ("levél a jövőbeli önmagamnak"), amelyben kifejtette a szeminárium megfigyelt hatásait, az adott információk alkalmazhatóságát a mindennapi életben, valamint a szemináriumnak az egyéni körülményeikre gyakorolt közvetlen hatását.
A reflexiós leveleket kvalitatív tartalomelemzéssel elemezték. A reflexiós levelekben az összes megcélzott életvezetési készséget megemlítették. A résztvevők a program egyéni előnyeiről számoltak be, különösen az önértékelés és az önbizalom, a visszajelzések adása és elfogadása, valamint a személyes erősségek és gyengeségek elfogadása tekintetében.
Továbbá a "nem egyedül lenni" érzése összefüggött a túlélők érzelmi és szociális támogatással kapcsolatos tapasztalataival. Ez az értékelés rávilágít arra, hogy egy egyhetes utógondozói szeminárium olyan fontos életvezetési készségekkel foglalkozik, amelyekről ismert, hogy pozitívan befolyásolják a fiatal felnőttek egészségmagatartását. A szeminárium részletes leírása alapul szolgálhat ahhoz, hogy más, hasonló körülmények között élő emberek számára is elérhetővé tegyék ezt a fajta utógondozást.
