A gyermekkori rák kezelése az évek során jelentősen javult, ami a túlélés jelentős, akár 80%-os javulásához vezetett.
A gyermekkori rákos megbetegedéseket túlélőknél azonban a legnagyobb a kockázata a kezelésből eredő szövődmények kialakulásának, és a túlélők körében gyakran figyelhetők meg endokrin szövődmények. Több hajlamosító tényezőt is azonosítottak az endokrin szövődmények kialakulására, beleértve a diagnózis felállításakor betöltött életkort, a kapott kezelést, a sugárkezelést, a tumor típusát és a genetikai polimorfizmusokat, amelyek magyarázatot adhatnak a gyógyszer-toxicitás kialakulására való egyéni hajlamra.
A tumor növekedését célzó új szerek és az immunellenőrzési pont gátlók a közelmúltban váltak a különböző rákos megbetegedések kezelésének sarokkövévé, ami számtalan immunrendszerrel összefüggő endokrinopátiát vált ki. A rákterápia endokrin következményei nemcsak a gyermekkorra, hanem e rendkívül összetett betegek túlélésére és életminőségére is hatással lesznek.
Ezért az endokrin betegségek kockázatának kitett gyermekkori rákos túlélők élethosszig tartó megfigyelése kiemelkedően fontos. Az onkológusok és endokrinológusok ösztönzése olyan új követési és korai felismerési irányelvek kidolgozására, amelyek minimalizálják a következményeket e betegek körében, prioritássá vált, és elősegítik a gyermek- és felnőttosztályok közötti integrációt, mivel számos következmény csak évek vagy évtizedek után jelentkezhet.



