Ebben az interjúban megismerhetjük Milát, egy 30 éves spanyolországi nőt, aki mindössze 26 évesen, a COVID-19 járvány sűrűjében szembesült a vastagbélrákkal. Beszámol arról, hogy ez a kemény élmény hogyan változtatta meg az életszemléletét, és hogyan váltotta ki belőle a közösségépítés és a kapcsolatépítés iránti szenvedélyt. Mila hangsúlyozza a hála és a támogatás erejét, és megmutatja, hogy még a legsötétebb időkben is találhatunk erőt és célt.
Bemutatkozna?
A nevem Mila, 30 éves vagyok és Spanyolországból származom.
Mi volt a diagnózis?
26 éves koromban diagnosztizáltak nálam vastagbélrákot. Ez a COVID közepén történt, ami mindent egy kicsit megnehezített és elszigetelt.
Mikor értesült először a diagnózisáról?
A diagnózisomat 2020 augusztusában, két héttel a műtétem után tudtam meg. Onkológus rendelésem volt, és azt hittem, hogy csak átbeszélik velünk a különböző forgatókönyveket, mert senki nem beszélt egy szót sem a rákról, de úgy tűnik, még a sebészek és a kórházi csapat is tudta a kezdetektől fogva, hogy mi ez, csak nem szóltak egy szót sem.
Mi motiválta Önt, hogy az EU-CAYAS-NET tagja legyen, és mit jelent ez Önnek?
Részese akartam lenni a pozitív változásnak, az EU-CAYAS-NET által létrehozott új narratívának, részese akartam lenni a beszélgetésnek. Segíteni akarok másoknak és felhívni a figyelmet. Azt akarom, hogy megkapják az információt, a tudást, az érzelmi, mentális és fizikai támogatást, amelyet a legtöbbünk nem kapott meg sem a kezelés alatt, sem utána. Szerettem volna kapcsolatba lépni más túlélőkkel, és megosztani a történetemet, miközben felhívtam a figyelmet. Elég sebezhető dolog nyíltan beszélni róla, de a tudat, hogy egy olyan helyen vagyunk, ahol nem ítélkeznek felettünk, ahol senki nem néz szomorúan ránk, ahol nem félünk megosztani a tapasztalatainkat, a tudásunkat és azt, hogy mennyit változott az életünk, abszolút álomszerűen hangzott. Biztonságos környezetet és platformot teremtesz a túlélők, a családjaink és a barátaink számára, miközben a megfelelő szakemberek felügyelete mellett egymást is támogatjuk.
Hogyan változtatta meg a rák az életszemléletét? Mi a legfontosabb lecke, amit megtanultál a tapasztalataidból?
A rák mindent megváltoztatott. A gondolkodásom, az érzéseim és a másokkal való kapcsolatom, a viselkedésem, a kommunikációm és az életem módja is megváltozott. Megváltoztatta azt, ahogyan az "időt" érzékelem, mert most a legértékesebb dolog, ami valaha is lehetett. Megváltoztatta azt, ahogyan megbirkózom a nem túl pozitív dolgokkal, amelyek a mindennapi életemben történnek, mert felnyitotta a szemem, hogy lássam, milyen gyorsan változhat minden, és hogy semmi sem adott. Gyakran azon kapom magam, hogy azon gondolkodom, hogy nem akarom csak úgy élni az életemet. Teljes mértékben élvezni és megélni akarok minden apró dolgot, ami történik, szeretném magam elfogadni és elfogadni magam ezen az úton, szeretném teljes szívemből szeretni, szeretném az energiámat azokra a dolgokra fordítani, amiket irányítani tudok, és azokra, amik igazán számítanak, azokra az emberekre, akiket szeretek és akik fontosak számomra.
Szeretnék továbbra is minden egyes nap új dolgokat tanulni, szeretném folytatni azokat az apró és kevésbé apró dolgokat, amelyek boldogságot és örömet okoznak nekem, szeretnék továbbra is kapcsolatot teremteni olyan emberekkel, akik hasonlóan vélekednek az életről vagy hasonló tapasztalatokkal rendelkeznek, szeretnék továbbra is küzdeni azért, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a hangunkat meghallják.
Mi segített Önnek a kezelés során? Volt valami vagy valaki, ami nagy változást hozott?
A legnagyobb különbség a támogató rendszerem volt. A barátaim és a családom annyira támogattak, amennyire csak tudtak, vagy amennyire csak tudtak, azokban a körülményekben. Nagyon hálás vagyok, mert a WhatsApp és a videóhívásokból kihoztuk a legtöbbet azokon a jó napokon, de nagyon nehéz volt, mert a COVID és a karantén miatt nem tudtam velük időt tölteni. Mindent megtettünk, hogy fenntartsuk a kapcsolatot, filmeket néztünk "együtt" a Netflix Party-n vagy a Discordon keresztül, online játszottunk, és naponta beszélgettünk arról, ami aznap történt. Én is mindent megtettem, hogy tudják, hogy még mindig én vagyok, hogy elmondhatják nekem a fellángolásukat vagy a szüleikkel való veszekedésüket, és hogy ha ez fontos nekik, akkor nekem is fontos. Nagyon szeretem a zenét, így ez is nagy szerepet játszott a kezelési folyamat során. A kezelés alatt végbement váltás és változások miatt rájöttem, hogy nem tudom (igazából senki sem tudja), mennyi időm maradt arra, hogy azt csináljam, amit szeretek, vagy amit mindig is szerettem volna. A kemoterápiás kezelésem alatt kezdtem el dobolni, és a gyakorlás és a napomat azzal töltöttem, hogy megtanuljam, hogyan kell ezt megfelelően csinálni, ami többet segített nekem, mint amit el tudok magyarázni. Azokon a 2-3 jó napokon minden egyes infúziós kezelés között, amikor energikusnak és erősnek éreztem magam, hosszú sétákat tettem, megtanultam dobolni, vezettem az autómat, miközben a One Directiont énekeltem, sütöttem... Megállíthatatlan voltam azokon a napokon.
Mi az a dolog, amit szeretnél, ha többen megértenének a rák fiatal túlélőjeként?
Mennyire elszigetelő és komoly.
Hogyan szereted eltölteni a szabadidődet? Mik a kedvenc hobbijai vagy tevékenységei?
Szeretek hosszú sétákat tenni, valamikor meginni egy kávét és egy süteményt, és vagy beszélgetni egy barátommal vagy családtaggal, vagy csak élvezni a kilátást és egy kis időt egyedül magammal és a kedvenc lejátszási listámmal a Spotify-on.
Imádok sütni és főzni, ezért mindent megteszek, hogy a hét folyamán találjak rá időt. Olyan ez, mint egy terápia, egyfajta meditáció, mert visszavisz a jelenbe, és a túlgondolkodás helyett csak egy dologra koncentrálok.
Moziba járni, jógázni, dobolni, naplementét nézni, új helyeket meglátogatni és felfedezni, időt tölteni a barátaimmal és a családommal, új dolgokat tanulni, koncertekre járni, sakkozni és focizni az unokaöcsémmel....
Mi világít fel téged? Mesélj nekünk azokról a dolgokról, amelyek azonnal boldoggá vagy izgatottá tesznek.
Új lehetőségek és kihívások, hallani valakinek a nevetését, akit szeretek, az első korty kávé reggelente, amikor a kedvenc előadóim új zenét adnak ki, koncertjegyet kapni, és várni a koncertet és az élményt, tudni, hogy találkozni fogok a barátaimmal, és hogy minőségi időt fogok velük tölteni, elmenni a kedvenc helyemre vacsorázni, kirándulást vagy kis kiruccanást tervezni egyedül.
Mi van a bakancslistádon? Van valami, amiről álmodsz, amit szeretnél megtenni vagy megvalósítani?
Jelenleg nem tudok nem gondolkodni és álmodozni arról a lehetőségről, hogy képviselhetném a Fiatal Rákos Túlélőket és a YCE-t az EU-ban, hogy a jövőben betegjogi képviselőként tevékenykedjek Európában és a világ többi részén. Hogy a megelőzésért szálljak síkra, és biztosítsam, hogy minden egyén megkapja a neki járó minőségi ellátást. Lelkes vagyok, hogy továbbra is reményt és fényt adjak más betegeknek és túlélőknek, tudassam velük, hogy számít a hangjuk, hogy meghallgatjuk őket, hogy elismerjük a tapasztalataikat, és hogy nincsenek egyedül. Az unokaöcsémmel és az unokahúgommal is szívesen elmennék a párizsi Disneylandbe, mert ők már régóta erről álmodoznak és beszélnek róla, és szeretném, ha a jövőben meglephetném őket egy közös utazással, ahol hárman utazhatnánk. Ők a legdrágább és legimádnivalóbb dolgok az életemben, és nem is tudják, mennyire szeretem és csodálom őket, és mennyit segítettek nekem a diagnózisom óta. Szeretném anyukámat is meglepni egy római lányos kirándulással, hogy minőségi időt tölthessünk együtt, és felejthetetlen emlékeket szerezzünk vele, miközben felfedezzük a várost és annak történelmét.
Mi motiválja Önt minden nap? Van valami, ami előrevisz, még a nehéz napokon is?
Van néhány dolog, ami határozottan segít, amikor nem érzem magam a legjobban, de azon is dolgozom, hogy elfogadjam magam, amikor nem érzem magam a legjobban, vagy nem vagyok motivált. Azokon a napokon egy kicsit jobban koncentrálok a következetességre, mint a maximalizmusra, arra, hogy lássam az apró győzelmeket és mindazt, amit elértem, még akkor is, ha ez csak az ágyból való kikelés, a zuhanyzás vagy a fogmosás volt.
Legtöbbször az az izgalom, az öröm és a boldogság motivál, amit akkor érzek, amikor arra gondolok, hogy megvalósítom a legnagyobb álmaimat és céljaimat. Valahányszor arra gondolok, hogy mi minden sikerülhet, a véletlenszerű jócselekedetekre, a lehetőségre, hogy megváltoztathatom és újra feltalálhatom magam.
Készség és kíváncsiság új dolgok megismerésére, új kapcsolatok kialakítására és különböző perspektívák vagy nézőpontok felfedezésére. Az a törekvés, hogy jobbá tegyük ezt a világot, hogy segítsünk felhívni a figyelmet, hogy nyitott és ítélkezés nélküli beszélgetést folytassunk a rákról és a rák túlélő fiataljairól.
Miért vagy a leghálásabb? Mi vagy ki az életedben, amiért hálás vagy?
Minden egyes nap azon dolgozom, hogy szinte állandóan hálás legyek. Nagyon keményen dolgozom azon, hogy ebbe az állapotba hozzam magam, valahányszor észreveszem, hogy túl sokat gondolkodom, nem vagyok teljesen jelen, vagy nem élvezem ki a pillanatot. Amikor nem minden megy a terveink szerint, vagy nem úgy, ahogy vártuk vagy akartuk, hajlamosak vagyunk eltávolodni ettől az állapottól, a hála érzésétől, és hajlamosak vagyunk arra összpontosítani, amit nem tudunk megváltoztatni vagy irányítani. Ilyenkor fordulok hálára, ilyenkor koncentrálok egy kicsit a lélegzetemre, ilyenkor teszek meg mindent, hogy emlékezzek arra, hogy élek. Ilyenkor megállok egy kicsit, és elgondolkodom az összes csodálatos emberen és dolgon, ami az életemben van, az előttem álló új kezdeteken, az összes új lehetőségen, hogy növekedjek, változzak és tanuljak. Nemrég kezdtem el egy lépéssel előrébb vinni a hálát, és lefekvés előtt leírok a telefonomra 1-3 dolgot, amiért aznap hálás vagyok. Ez lehet attól kezdve, hogy ezeket a dolgokat le tudom írni a saját telefonomra, lehet egy mély beszélgetés egy barátommal, lehet egy családtag felhívása csak azért, mert hiányzik, lehet egy új ismeretség, lehet egy séta, lehet egy mozi és egy film megnézése, lehet, hogy igény szerint van víz... A legapróbb apróságoktól kezdve a nagyobbakig. Szeretek hálás lenni, és szeretem mindenkinek tudatni, hogy mennyire hálás vagyok, hogy az életemben vannak, és mennyire értékelem a jelenlétüket, szeretetüket és támogatásukat. Most hihetetlenül hálás és hálás vagyok, mert képes vagyok kapcsolatot teremteni más túlélőkkel, miután a diagnózis felállítása óta elég magányosnak éreztem magam. Az a tény, hogy kapcsolatba tudunk lépni, és egymás közelében támogatva, meghallgatva, biztonságban és szeretve érezzük magunkat, hihetetlenül boldoggá és hálássá tesz.
Mi volt a legnehezebb lecke, amit meg kellett tanulnod? Volt olyan kihívás, ami igazán fejlesztett téged?
Hogy saját bőrünkön tapasztaljuk meg, hogy semmit sem vehetünk természetesnek, hogy az életünk egy másodperc alatt megváltozhat, és hogy bizonyos dolgokra talán nem leszünk képesek, ha nem mondunk igent, amikor a lehetőség bekopogtat az ajtónkon. Hogy nem mindenki áll készen, vagy tudja igazán, hogyan kell kezelni, illetve eligazodni az életben, amikor a dolgok komolyra fordulnak és nehézzé válnak. Hogy a rák miatt sok embert és dolgot veszíthetsz el, amit nem tudsz befolyásolni, és nem tehetsz semmit a megelőzéséért, de ugyanakkor sokat tanulhatsz magadról, és mélyebb és egészségesebb kapcsolatokat alakíthatsz ki emiatt.
Melyik alkalmazást használja a legtöbbet a telefonján? Van olyan alkalmazás, ami nélkül nem tudsz élni?
Jelenleg inkább a TikTok-on érzem magam biztonságban, mint az IG-n. Kevesebb nyomást érzek arra, hogy ott posztoljak, és úgy érzem, sokkal könnyebben tudom kontrollálni, hogy milyen tartalmakat látok a feedemen. Mindent megteszek azért is, hogy ne veszítsem el magam ott, és ne görgetegeljek túl sokáig esztelenül. A Google Maps is nagyon praktikus, szinte minden nap használom, mert jelenleg a városban élek, és szeretek listát készíteni az alkalmazásban azokról a pékségekről és kávézókról, amelyeket szívesen meglátogatnék. Spotify
Vannak olyan weboldalak, amelyeket naponta látogat? Hol keres inspirációt vagy szórakozást az interneten?
Naponta látogatom a YouTube-ot, mert ott veszem a jógaórákat, és arra is használom, hogy videoklipeket, Ted Talkokat nézzek, új recepteket találjak, és megnézzem azoknak az embereknek a tartalmait, akiket követek és akiktől inspirálódom.
Mi az a könyv, film vagy dal, amit mindenkinek ajánlanál? Mondd el, miért kell!
A 60-as autópálya. Ez a legjobb és legfurcsább film, amit nagyon régen láttam. Szórakoztató, izgalmas, lelkesítő és nem kiszámítható. Arra ösztönöz, hogy elgondolkodj az életeden és a döntéseiden. Egyszerre szórakoztató és meglehetősen inspiráló.
