A késői hatások kezelése a gyermekkori rák túlélőinél: Az életminőség és a hosszú távú egészség javítása Németországban

Németországban évente körülbelül 2100 gyermeknél és serdülőnél diagnosztizálnak rákot. Szerencsére a kezelési lehetőségek jelentősen javultak, így 2020-ban a betegek több mint 80%-a hosszú távon gyógyítható. Ennek eredményeképpen egyre nő azon korábban megbetegedett gyermekek és serdülők aránya, akik rendszeres onkológiai utókezelést végeztek. E betegek többsége ma már felnőtt, és ezért gyakran már nem vesznek részt rendszeres onkológiai utókezelésben.

Bár sok gyermeket és serdülőt sikeresen kezelnek, várható élettartamuk csökken, mivel a rák vagy a rákkezelés következtében új betegségek léphetnek fel. Ezek a késői hatásoknak nevezett egészségügyi korlátozások a kezelés befejezése után 30 évvel a felnőtt betegek akár 70%-át is érintik. A késői hatások mértéke az enyhe, könnyen kezelhető állapotoktól (pl. pajzsmirigy-alulműködés) az olyan életveszélyes szövődményekig terjed, mint a rák kiújulása vagy súlyos szívelégtelenség.

A késői hatások kockázata függ a kapott terápiától (pl. műtét, kemoterápia vagy sugárkezelés) és az egyéni kockázati tényezőktől, például a korábbi betegségektől, a kezelés időpontjában betöltött életkortól, a nemtől és a genetikai tényezőktől. A késői hatások közül sok könnyen kezelhető a korai stádiumban, ezért ajánlott a rendszeres nyomon követés és a megelőző vizsgálatok elvégzése.

A leggyakoribb állapotok az endokrin késői hatások (beleértve a pajzsmirigybetegségeket, a hipotalamusz-hipofízis rendellenességeket és a gonádok működési zavarát), a kardiológiai késői hatások (beleértve a kardiomiopátiát, a billentyűelváltozásokat, a ritmuszavarokat és a szívkoszorúér-betegséget) és a rák kiújulása.

Hogyan csökkenthető a késői hatások kockázata? A Thorsten Langer professzor köré szerveződött csapat hasznos tanácsokat ad:

1. Egészséges életmód (normál testsúly, kiegyensúlyozott étrend, rendszeres testmozgás és nikotinmentesség).
2. Rendszeres, a nemzeti és nemzetközi ajánlásoknak megfelelő, kockázathoz igazodó vizsgálatok (különösen a tünetmentes betegek esetében élethosszig).
3. Szabályozott átmenet a gyermekonkológiai ellátásról a belgyógyászati ellátásra (a hangsúlyt a kiújulást követő ellátásról a késői hatások megelőzésére helyezi át).
4. Multidiszciplináris együttműködés több szakember között (a lehetséges késői hatások sokfélesége miatt).