Rákszótár

A meddőséget úgy határozzák meg, hogy 12 hónapos, megfelelően időzített, védekezés nélküli közösülés után nem sikerül sikeres terhességet elérni. Jól ismert, hogy ez különböző rákkezelések következménye lehet. Azok a betegek, akik alkiláló szereket, ciszplatint és más nehézfémtartalmú kemoterápiát kaptak, veszélyeztetettek. A hipotalamusz/hipofízis tengelyt, a petefészkeket vagy a heréket érintő sugárkezelés jelentősen növelheti ezt a kockázatot. A saját termékenységi állapotot termékenységi tesztekkel lehet ellenőrizni, de nincs abszolút mód a jövőbeli termékenységi potenciál vizsgálatára sem a rák túlélőinél, sem az általános népességnél. A petefészek tartalék tesztek csak közvetett becsléseket adnak, és nem jelzik előre a természetes termékenységi potenciált a rendszeresen ovuláló nőknél, és hasonlóképpen a spermavizsgálat sem képes abszolút módon megjósolni a férfiak sterilitását.

A prolaktin az agyalapi mirigy által termelt hormon, amely elsősorban a szülés utáni tejtermelés serkentéséért felelős. Emellett szerepet játszik a termékenységben is, mivel gátolja a tüszőstimuláló hormont (FSH) és a gonadotropin felszabadító hormont (GnRH). Az emelkedett szintek reprodukciós problémákat okozhatnak férfiaknál és nőknél egyaránt.

A metasztázis egy orvosi kifejezés, amely arra a folyamatra utal, amelynek során a rákos sejtek az eredeti daganat helyéről a vér- vagy nyirokrendszeren keresztül a test más részeire terjednek, másodlagos daganatokat vagy "áttéteket" képezve. Ez a képesség nagymértékben meghatározza a rák agresszivitását, és jelentős hatással van a kezelési stratégiákra és a prognózisra.

A diszkeratózis olyan betegség, amelyet a bőrben lévő keratin rendellenes fejlődése jellemez, ami a bőr textúrájának és megjelenésének megváltozásához vezet. Különböző bőrbetegségekhez társulhat, és genetikai tényezők is szerepet játszhatnak benne.

A heterogenitás egy adott csoporton vagy rendszeren belül a különböző és eltérő jellemzők jelenlétére utal. Orvosi kontextusban gyakran a sejtek, szövetek vagy betegségek közötti különbségeket írja le, jelezve a genetikai, molekuláris vagy klinikai jellemzők variabilitását.

A kockázati rétegzés az egészségügyben alkalmazott eljárás, amelynek célja a betegek kategorizálása bizonyos betegségek vagy szövődmények kialakulásának kockázata alapján. Segítségével az orvosok rangsorolják az ellátást és a kezeléseket a kockázati szint alapján alakítják ki.

A maradványbetegség a kezelés után a szervezetben maradó kis mennyiségű rákos sejtre utal, amely kiújuláshoz vezethet, ha nem kezelik hatékonyan.

Az emlőcsatorna-papilloma egy kicsi, jóindulatú daganat, amely az emlő tejcsatornáiban alakul ki. Gyakran szemölcsszerű kinövés jellemzi, és mellbimbóváladékot vagy kellemetlen érzést okozhat. Bár nem rákos, a tünetek enyhítése vagy a rák kizárása érdekében szükség lehet az eltávolítására.

A növekedési faktor receptor egy olyan fehérje, amely bizonyos sejtek felszínén található, és amely specifikus növekedési faktorokhoz kötődik. Ezek a receptorok döntő szerepet játszanak a sejtek növekedésének, osztódásának és túlélésének szabályozásában azáltal, hogy jeleket továbbítanak a sejten kívülről a sejt belsejébe.

A "rosszindulatú" egy orvosi kontextusban gyakran használt jelző, amely súlyos és fokozatosan súlyosbodó betegségre, gyakran rákra utal. Olyan állapotokat jelöl, amelyekre jellemző az ellenőrizetlen növekedés, a környező szövetek károsodása, valamint a test más szerveire való átterjedés lehetősége, ami súlyos egészségügyi kockázatokat és esetleg halált okoz.

A rákos kachexia egy összetett szindróma, amelyet súlyos testsúlycsökkenés, izomsorvadás és étvágytalanság jellemez, és gyakran fordul elő előrehaladott rákos betegeknél. Ez nem egyszerűen a csökkent táplálékbevitel eredménye, hanem olyan anyagcsere-változásokkal jár, amelyek megnehezítik a szervezet számára a testsúly és az izomtömeg fenntartását.

A szerzett rezisztencia egy betegséget okozó szervezet, például baktériumok vagy rákos sejtek azon képességére utal, hogy rezisztenciát fejlesztenek ki egy korábban hatásos gyógyszerrel vagy kezeléssel szemben. Ez a változás idővel következik be, gyakran olyan genetikai mutációk vagy alkalmazkodások következtében, amelyek lehetővé teszik a szervezet számára, hogy a kezelés ellenére is életben maradjon.

A számítógépes onkológia az orvostudomány olyan területe, amely számítógépes modelleket és szimulációkat használ a rák kialakulásának, progressziójának és kezelésének megértéséhez. A különböző forrásokból, például genetikai információkból és orvosi képalkotásból származó adatokat kombinálja, hogy személyre szabott kezelési terveket hozzon létre és javítsa a betegek eredményeit.

A teljes remisszió az orvostudományban használt kifejezés, amely a rák minden jelének hiányát jelenti a kezelés hatására. Bár a betegség nem kimutatható, ez nem feltétlenül jelenti a rák gyógyulását, mivel mikroszkopikus szinten még mindig jelen lehet.

A daganat progressziója azt a folyamatot jelenti, amelynek során a daganat növekszik és potenciálisan agresszívabbá válik, és a test más részeire is átterjed. Ez magában foglalja a sejtszintű változásokat, ahol a rákos sejtek kontrollálatlanul osztódnak, behatolnak a közeli szövetekbe, és áttéteket képezhetnek távoli szervekbe.

A daganatos teher a személy testében jelen lévő rák teljes mennyiségére utal. Ez magában foglalja a daganat méretét, a rákos sejtek számát és azt, hogy a rák milyen mértékben terjedt át a test más részeire.

A vese angiomyolipoma a vese jóindulatú daganata, amely erekből, izomból és zsírból áll. Általában nem rákos, és gyakran észrevétlen marad, hacsak nem okoz tüneteket vagy szövődményeket.

A vírusonkogenezis az a folyamat, amelynek során a vírusok rákot okozhatnak emberekben és állatokban. Bizonyos vírusok képesek megváltoztatni a sejtek genetikai anyagát, ami ellenőrizetlen sejtnövekedéshez és daganatok kialakulásához vezet.

A "CAYA" a "gyermekek, serdülők és fiatal felnőttek" rövidítése, különösen a 39 év alatti rákos betegekre összpontosító orvosi vizsgálatokban.

A laphámmetaplázia olyan folyamat, amelyben az egyik típusú érett sejtet egy másik típusú érett sejt váltja fel. Ez általában a krónikus irritációhoz vagy gyulladáshoz való alkalmazkodásként következik be, amikor a mirigysejtek átalakulnak laphámsejtekké, amelyek ellenállóbbak az ilyen körülményekkel szemben.

A "preklinikai" kifejezés a kutatás azon szakaszára utal, amelyet egy új gyógyszer vagy kezelés embereken történő tesztelése előtt végeznek. Ez a szakasz magában foglalja a sejtkultúrákon és állatokon végzett laboratóriumi kísérleteket a hatékonyság, a lehetséges mellékhatások és az optimális adagolás meghatározására. Ez alapvető lépés a gyógyszerfejlesztés és az egészségügyi politika kialakításában.

Az ektopikus ACTH-szindróma olyan állapot, amikor az agyalapi mirigyen kívüli daganat adrenokortikotrop hormont (ACTH) termel, ami túlzott kortizoltermeléshez és a Cushing-szindróma tüneteihez vezet.

Az extrinsic apoptózis egy olyan folyamat, amelynek során a sejtek a sejtnövekedés szabályozásának és a szervezet egyensúlyának fenntartásának egyik módjaként halálra vannak programozva. Ezt a folyamatot olyan külső jelek indítják el, amelyek a sejtfelszínen lévő halálreceptorokat aktiválják, ami egy sor olyan eseményhez vezet, amelyek a sejtek pusztulását eredményezik.

Az immunogenitás egy anyag, például egy vakcina vagy terápiás fehérje azon képességére utal, hogy immunválaszt vált ki a szervezetben. Ez a válasz lehet előnyös, mint a vakcinák esetében, vagy nemkívánatos, mivel mellékhatásokhoz vezethet, vagy csökkentheti a kezelések hatékonyságát.

Az onkogén vírus olyan vírustípus, amely az általa megfertőzött gazdasejtek genetikai anyagának megváltoztatásával képes rákot okozni. Ezek a vírusok megzavarhatják a sejtek normális szabályozását, és ellenőrizetlen sejtnövekedéshez vezethetnek.

Az osztályozási rendszer az egészségügyi szakemberek által használt módszer, amely bizonyos kritériumok, például a sejtek megjelenése és viselkedése alapján osztályozza egy betegség, különösen a rák súlyosságát vagy stádiumát. Ez segít a megfelelő kezelési terv meghatározásában és a betegség kimenetelének előrejelzésében.

A citotoxikus granulumok olyan speciális struktúrák, amelyek bizonyos immunsejtekben, például a citotoxikus T-limfocitákban és a természetes ölősejtekben találhatók. Ezek a szemcsék olyan fehérjéket tartalmaznak, amelyek képesek elpusztítani a fertőzött vagy rákos sejteket, segítve az immunrendszert a szervezet betegségektől való megvédésében.

A fehérje biomarkerek a szervezetben található specifikus fehérjék, amelyek mérhetők és felhasználhatók egy biológiai állapot, például egy betegség vagy állapot jelenlétének jelzésére. Segítenek a betegségek diagnosztizálásában, a betegség progressziójának előrejelzésében és a kezelésre adott válaszok nyomon követésében.

A klinikai végpontok olyan konkrét események vagy eredmények egy klinikai vizsgálatban, amelyeket a kezelés hatásának meghatározására használnak. Mérhetőek és objektívek, mint például a túlélési arány, a tünetek javulása vagy egy betegség előfordulása.

A prognosztikai tényezők olyan specifikus jellemzők, amelyek segítenek megjósolni a betegség valószínű kimenetelét vagy lefolyását egy betegnél. E tényezők közé tartozhat az életkor, a betegség stádiuma és bizonyos biológiai markerek, és ezek segítik az egészségügyi szolgáltatókat a legjobb kezelési megközelítés meghatározásában.

Az apoptotikus testek kis, membránhoz kötött vezikulák, amelyek akkor keletkeznek, amikor a sejt apoptózisnak, azaz a programozott sejthalál egyik típusának megy keresztül. E folyamat során a sejt alkotóelemei lebomlanak és ezekbe a testekbe csomagolódnak, amelyeket aztán a közeli sejtek általában elnyelnek és megemésztenek.

A hosszú távú nyomon követés (LTFU) fontos a gyermekkori, serdülőkori és fiatal felnőttkori rákos túlélők számára, mivel a késői hatások magas kockázata miatt. Az LTFU magában foglalja a megelőzést, a korai felismerést és a késői hatások kezelését a túlélés minőségének javítása érdekében. Emellett a nyomon követés lehetőséget nyújt arra, hogy az életkornak megfelelő tájékoztatást nyújtsanak a betegségről, a kezelésről és az egészséges életmódról, valamint gyakorlati tanácsokat adjanak a biztosítással, oktatással vagy munkával és pszichoszociális támogatással kapcsolatban. A mentális egészségügyi problémákra vonatkozó jelenlegi LTFU-irányelvek megjegyzik, hogy az egészségügyi szolgáltatóknak és a gyermekkori, serdülőkori és fiatal felnőttkori rákos megbetegedések túlélőinek tisztában kell lenniük azzal, hogy a túlélőknél fennáll a mentális zavarok tüneteinek kockázata. Minden túlélő esetében ajánlott a felügyelet a következőkre vonatkozóan: Depresszió és hangulatzavarok Szorongás Pszichológiai szorongás Poszt-traumás stressz Viselkedési problémák Öngyilkossági gondolatok Az iránymutatások azt javasolják, hogy a betegek mentális egészségének felügyeletét a rákbetegség kezelése során és a túlélők esetében az első utánkövetéskor kezdjék meg, és az egész élet során folytassák. A mentális egészség felügyelete minden túlélő számára ajánlott minden nyomonkövetési látogatáskor (vagy általános orvosi ellenőrzéskor).

A monoklonális antitestek olyan laboratóriumban előállított fehérjék, amelyek utánozzák az immunrendszer azon képességét, hogy leküzdje a káros kórokozókat, például a vírusokat. Ezeket kifejezetten úgy alakítják ki, hogy egy adott betegséget okozó ágens ellen irányuljanak, és fokozzák a szervezet természetes reakcióját a betegséggel szemben. Ezeket különböző terápiákban használják, beleértve a rák és az autoimmun betegségek kezelését.