Rákszótár

A CA 125 vagy Cancer Antigen 125 egy fehérje, amely gyakran emelkedett a petefészekrákos nők vérében. Ezt biomarkerként használják az orvosi vizsgálatokban a kezelésre adott válasz nyomon követésére vagy a kiújulás kimutatására az ilyen típusú rákos betegeknél. Diagnosztikai eszközként is használják, bár nem specifikus, mivel más betegségek is megemelhetik a CA 125 szintjét.

A CA 19-9, azaz a 19-9-es szénhidrát antigén egy tumormarker, amelyet elsősorban a hasnyálmirigyrákos betegeknél a kezelésre adott válasz és a betegség kiújulásának nyomon követésére használnak. Más gyomor-bélrendszeri rákos megbetegedésekben és olyan állapotokban is emelkedett lehet, mint a májzsugor és a hasnyálmirigy-gyulladás. Tünetmentes egyéneknél nem ajánlott rákszűrésre a nem specifikus lelet miatt.

A "carcinoma in situ" orvosi kifejezés olyan kóros sejtek csoportjára utal, amelyek eredeti helyükön maradnak. Ezek a sejtek képesek rákossá válni, de nem terjedtek át a környező szövetekre vagy a test más részeire. Ez a rák legkorábbi stádiuma, amely gyakran jól kezelhető, ha időben felismerik.

A "HER2-pozitív" kifejezés az emlőrák olyan típusára utal, amelynél a HER2 (Human Epidermal growth factor Receptor 2) nevű fehérje pozitív. Ez a fehérje elősegíti a rákos sejtek növekedését, és jelenléte a betegség agresszívebb formáját jelzi. A kezelés általában célzott terápiákat foglal magában, amelyek kifejezetten a HER2 sejtekre hatnak.

A Lynch-szindróma, más néven örökletes nem polipozitású vastagbélrák (HNPCC), egyfajta örökletes rákos szindróma, amely különböző ráktípusokra való genetikai hajlamot jelent. Drasztikusan megnöveli a rákos megbetegedések kockázatát, elsősorban a vastagbél és az endometrium, de a petefészek, a gyomor és más szervek esetében is. A szindrómát a mismatch repair gének mutációi okozzák.

A "cinkujjfehérje" a fehérjékben található olyan szerkezetre utal, amely lehetővé teszi számukra, hogy kölcsönhatásba lépjenek a DNS-sel, az RNS-szel vagy más fehérjékkel. Ez a szerkezet egy cinkiont tartalmaz, amely stabilizálja a hajtást. Ezek döntő szerepet játszanak különböző biológiai funkciókban, többek között a génszabályozásban, a DNS-javításban és a fehérjék hajtogatásában vagy összeszerelésében.

A citokinek a sejtek által kibocsátott kis fehérjék, amelyek specifikus hatást gyakorolnak a sejtek kölcsönhatására, kommunikációjára vagy viselkedésére. Kulcsszerepet játszanak az egészség és a betegség, különösen az immunválaszok kialakulásában. A citokinek segítik a sejtek közötti kommunikációt az immunválaszokban, és serkentik a sejtek mozgását a gyulladás, fertőzés és trauma helyszínei felé.

A csontmetasztázis az az állapot, amikor a rákos sejtek az elsődleges helyről (például az emlőből, a tüdőből vagy a prosztatából) átterjednek a csontokra. Ez a rák előrehaladott stádiumában gyakori jelenség, amely fájdalmat, töréseket és egyéb szövődményeket okoz. A csontmetasztázis előfordulása gyakran rosszabb prognózist jelez a rákbetegek számára.

A neoplazma egy orvosi kifejezés, amely a szövetek rendellenes növekedésére utal, amely lehet jóindulatú (nem rákos), rosszindulatú (rákos) vagy rákot megelőző. Előre nem látott és ellenőrizetlen sejtosztódás következtében keletkezik. A daganat jellege biopsziával vagy más diagnosztikai technikával állapítható meg.

A "diszplázia" a sejtek, szövetek vagy szervek rendellenes növekedésére vagy fejlődésére utal. Gyakran összefügg a rák fokozott kockázatával. Bárhol előfordulhat a szervezetben, például a méhnyakon (méhnyakdiszplázia) vagy a csípőben (csípődiszplázia). Ez az állapot nem feltétlenül jelent rákot, de jelentős a rákot megelőző elváltozások azonosításában.

A fehérvérsejtek, más néven leukociták, az immunrendszer kulcsfontosságú összetevői, amelyek a szervezetet védik mind a fertőző betegségekkel, mind az idegen anyagokkal szemben. A csontvelőben lévő őssejtekből származnak, és granulocitákra (neutrofilekre, eozinofilekre, bazofilekre) és nem granulocitákra (limfocitákra, monocitákra) oszlanak.

A fiatal felnőttek rákja minden olyan ráktípusra vonatkozik, amelyet a fiatal felnőtt korosztályban diagnosztizálnak, jellemzően 15 és 39 éves kor között. Ezek a rákok egyedi biológiai jellemzőkkel rendelkezhetnek, és gyakran a fizikai és érzelmi fejlődéssel, a reproduktív egészséggel és a hosszú távú túléléssel kapcsolatos sajátos kihívásokat jelentenek.

A granulocita a fehérvérsejtek egy típusa, amelyet a citoplazmában található szemcsék jellemeznek. Három típusa létezik: neutrofilek, eozinofilek és bazofilek. A granulociták döntő szerepet játszanak a szervezet immunrendszerében, elsősorban a behatoló baktériumokkal és fertőzésekkel foglalkoznak.###

A hematológus a vérrel kapcsolatos betegségek diagnosztizálására, kezelésére és megelőzésére szakosodott orvos, beleértve a vérsejteket, a csontvelőt, az ereket és a nyirokrendszert érintő állapotokat. Munkájuk kiterjedhet a vérzavarokban vagy betegségekben, például vérszegénységben, véralvadási problémákban és vérrákban szenvedő betegek kezelésére.

A "hiperplázia" a szervezet sejtjeinek fokozott növekedési ütemére utal, amely egy szerv vagy szövet méretének gyors növekedéséhez vezet. Ez egy gyakori válaszreakció az ingerekre, és nem feltétlenül jár együtt rákos megbetegedéssel, de egyes formái növelhetik a rák kockázatát.

A hipofrakcionálás a sugárterápiában alkalmazott módszer, amely során a teljes sugárdózist nagy dózisokra osztják, és a kezeléseket ritkábban adják, mint a hagyományos sugárterápiában. Ez a megközelítés minimalizálja a kezelés időtartamát, ami potenciálisan növeli a terápia kényelmét és hatékonyságát.

A "hormonreceptor-státusz" egy bizonyos típusú rákos betegeknél meghatározott klinikai paraméterre utal. Ez azt mutatja meg, hogy a beteg rákos sejtjei kifejeznek-e bizonyos fehérjéket (hormonreceptorokat), mint például az ösztrogén és a progeszteron, ami azt jelzi, hogy növekedésükhöz ezektől a hormonoktól függenek. Ez az információ befolyásolja az optimális terápiás stratégiák kiválasztását, tájékoztatva a hormonterápia alkalmazásával kapcsolatos döntéseket.

A kachexia egy súlyos, összetett betegség, amelyet extrém súlyvesztés és izomsorvadás jellemez, és általában krónikus betegségekben, például rákban, HIV/AIDS-ben és szívelégtelenségben szenvedő egyéneknél figyelhető meg. Ez összefügg a terápiára adott rossz válasszal, a csökkent életminőséggel és a megnövekedett halálozással.

A keringő tumorsejtek (CTC-k) olyan rákos sejtek, amelyek leváltak az elsődleges daganatról, és a véráramban keringenek. Ezek a sejtek képesek a rákot a test más részeire is átterjeszteni az áttétképződésnek nevezett folyamat révén, így a rákkutatás és -diagnosztika egyik fontos fókuszpontjává váltak.

A limfoblaszt a vérsejtek limfoid vonalából származó éretlen sejt, amely a csontvelőben a limfociták fejlődésének legkorábbi szakaszában van. A szervezet immunválaszának részeként keletkezik, és éréskor nyiroksejtté alakul át. A limfoblasztok döntő szerepet játszanak a fertőzések és betegségek kezelésében. Túltermelésük azonban a leukémia bizonyos típusaihoz vezethet.

A "lipóma" egy jóindulatú és jellemzően lassan növekvő, zsírszövetből álló daganat. Gyakran a bőr alatt jelenik meg, és puha tapintásúnak érezhető. Leggyakrabban 40 és 60 év közötti felnőtteknél fordul elő, a lipómák a test bármely részén kialakulhatnak, de általában a vállon, a nyakon vagy a törzsön találhatók. Általában ártalmatlanok, és csak kozmetikai okokból, vagy ha kellemetlenséget okoznak vagy akadályozzák a mozgást, akkor lehet, hogy el kell őket távolítani.

A "kiváló minőségű" kifejezés másokhoz képest magas minőségi vagy kiválósági szintre utal. Kiválóságot, csúcsminőséget, prémiumot vagy első osztályúságot jelent. Különböző kontextusokban használják, például az orvostudományban a rák súlyos vagy előrehaladott stádiumának jelölésére, az akadémiai oktatásban a kiváló pontszámok jelölésére, vagy a bányászatban a gazdag ásványianyag-tartalom jelölésére.

A meghatározatlan jelentőségű monoklonális gammopátia (MGUS) olyan betegség, amelynek során a vérben kóros fehérjék, úgynevezett monoklonális fehérjék vagy M-fehérjék vannak jelen. Ez általában ártalmatlan, de esetenként súlyos rendellenességekhez, például vérrákhoz vezethet. Az MGUS-nak nincsenek kifejezett tünetei, és gyakran rutinszerű vérvizsgálatok során fedezik fel.

A melanociták a bőr felső rétegének, a hám alsó részén található bőrsejtek egy típusa. Ezek a sejtek elsősorban a melanin termeléséért felelősek, amely a bőr, a haj és a szem színét adó pigment. A melanociták döntő szerepet játszanak a bőr védelmében a napból érkező UV-sugárzás káros hatásaival szemben.

A metaplázia olyan kóros folyamat, amelynek során az érett sejtek egy típusát egy másik, ugyanabba a kategóriába tartozó típus váltja fel. Általában stressz vagy károsodás váltja ki, a metaplázia általában adaptív és reverzibilis, az új környezethez alkalmazkodva változik. Ugyanakkor a karcinogenezis kezdeti stádiumát is jelentheti, ha észrevétlenül és kezeletlenül hagyják.

A mióma egy nem rákos daganat, amely gyakran a méhben vagy annak környékén alakul ki a nő szülési évei alatt. Méretük az apró, alig látható csomóktól a nagy daganatokig terjedhet, amelyek eltorzíthatják és megnagyobbíthatják a méhet. Bár a mióma általában jóindulatú, okozhat kismedencei fájdalmat és erős menstruációs vérzést.

A myelodysplasztikus szindrómák (MDS) a csontvelő különböző rendellenességeinek egy csoportját jelentik, amikor a szervezet nem termel elegendő egészséges vérsejtet. Ennek eredményeképpen az MDS-ben szenvedő betegeknél gyakran jelentkezik vérszegénység, fáradékonyság, gyakori fertőzések, valamint könnyű véraláfutások vagy vérzések. Általában időseknél diagnosztizálják, és akut mieloid leukémiává fejlődhet.

A neutrofil a fehérvérsejtek egyik típusa, amely a legnagyobb mennyiségben fordul elő az emberi szervezetben. Ezek az immunrendszer alapvető összetevői, amelyek a szervezet első védelmi vonalát képezik a fertőzésekkel szemben, mivel elnyelik és elpusztítják a káros baktériumokat és gombákat. A neutrofilek létfontosságú szerepet játszanak az általános egészség fenntartásában és a betegségek elleni küzdelemben.

A nyirokerek az emberi szervezet immunrendszerének szerves részét képezik. Ezek a vékony falú struktúrák olyanok, mint egy csőhálózat, amelyek segítik a nyirok keringését, a fertőzések ellen küzdő fehérvérsejteket tartalmazó testfolyadékot. Elősegítik a méreganyagok és a salakanyagok eltávolítását a test szöveteiből, és végül a nyirok a véráramba folyik.

A nyiroködéma olyan betegség, amelyet krónikus duzzanat jellemez, jellemzően a karokban vagy a lábakban, a nyirokrendszer elzáródása miatt, amely megakadályozza a nyirokfolyadék megfelelő lefolyását. Az elzáródás folyadék felhalmozódásához vezet, ami duzzanatot okoz. Gyakran a daganatos kezelések, például a műtét vagy a sugárkezelés szövődményeként alakul ki. Mivel hosszú távú állapot, folyamatos kezelést igényel.

A növekedési faktor olyan, a természetben előforduló anyag, gyakran fehérje, amely döntő szerepet játszik a sejtek növekedésének, proliferációjának és differenciálódásának serkentésében. Elengedhetetlenek a különböző sejtfolyamatok szabályozásához, valamint a szervezet egészségének és vitalitásának fenntartásához. A növekedési faktorok kifejezetten úgy működnek, hogy a sejtek felszínén lévő receptorokhoz kötődnek, és ezáltal sejtes változásokat váltanak ki.

A placebo egy ártalmatlan, inaktív anyag vagy kezelés, amelyet a betegnek adnak, és amelyet klinikai vizsgálatokban gyakran használnak kontrollcsoportként. Úgy tervezték, hogy megjelenésében és adagolásában hasonlítson a tényleges gyógyszerekre, terápiás hatás nélkül. Célja, hogy a hitnek az egészségügyi eredményekre gyakorolt hatását mérjék, és elkülönítsék a vizsgált tényleges kezelés hatékonyságát.

A prognózis egy betegség, állapot vagy a beteg gyógyulásának valószínű lefolyására vagy kimenetelére utal, az azonosított állapot általános kilátásai alapján. Becsléseket ad a gyógyulás esélyeiről, a betegség előrehaladásáról és a túlélési arányokról olyan tényezők alapján, mint a beteg egészségi állapota, a betegség típusa és a kezelés.

A "receptorstátusz" bizonyos fehérjék (receptorok) jelenlétére vagy hiányára utal a rákos sejtek felszínén. Ezek a receptorok befolyásolják, hogy a rák hogyan viselkedik és hogyan reagál a kezelésre. Általában laboratóriumi vizsgálatokkal azonosítják őket, ami segít az orvosoknak a leghatékonyabb kezelés kiválasztásában. Gyakori példák közé tartoznak a hormonreceptorok az emlőrákban és a humán epidermális növekedési faktor receptor-2 bizonyos típusú rákokban.

A perineurális invázió olyan kóros folyamatra utal, amikor a rákos sejtek behatolnak az idegeket körülvevő terekbe. Ez a folyamat, amelyet általában mikroszkóp alatt, szövetvizsgálatok során észlelnek, gyakran agresszív rákot jelez, és a kezelés után a kiújulás megnövekedett kockázatához vezethet. Gyakran megfigyelhető különböző rákos megbetegedésekben, például prosztata, fej- és nyaki, vastagbél- és végbélrák esetében.

A "prekarcinóma" olyan sejtekre utal, amelyek kóros elváltozásokat mutatnak, és idővel rákká alakulhatnak át, de maguk még nem rákosak. Ezt a kifejezést gyakran használják olyan állapotok leírására, amelyek jelentősen növelik a rák kialakulásának kockázatát, mint például bizonyos típusú bőrelváltozások vagy vastagbélpolipok. Nem minden rákot megelőző állapot alakul azonban szükségszerűen rákká.

A részleges válasz olyan helyzetre utal, amikor a betegnél a betegség vagy annak tünetei visszafejlődnek, de nem a teljes felszámolás mértékéig. Az egészségügyben gyakran használják, különösen a rákkezelésben, ahol a tumor méretének vagy a betegség markereinek jelentős csökkenését jelzi, de nem a teljes eltűnésüket.

A sebészeti onkológus az onkológia területén dolgozó szakember, aki a daganatok és rákos szövetek sebészeti eltávolításáért felelős. Multidiszciplináris csapat részeként dolgoznak, sebészeti beavatkozásokat végeznek, biopsziákat vesznek fel, és hozzájárulnak a rákos betegek kezelésének tervezéséhez. Szakértelmük a ráksebészetben és a tumorbiológia megértésében rejlik.

A sejtciklus egy olyan eseménysorozat, amelyen egy sejt átmegy, és amely a sejt kialakulásától a két leánysejtre történő osztódásáig tart. Olyan szakaszokat foglal magában, mint a növekedési fázis (G1), a DNS-szintézis (S-fázis), a második növekedési fázis (G2) és a mitózis (M-fázis). Ez a folyamat biztosítja a szövetek növekedését és javítását a többsejtű szervezetekben.

A mitózis a sejtosztódás folyamata, amelynek eredményeként egyetlen szülősejtből két genetikailag azonos leánysejt fejlődik. Ez a növekedés, fejlődés és javítás alapvető folyamata a többsejtű szervezetekben. Lényegében a mitózis biztosítja, hogy minden új sejt ugyanolyan DNS-sel rendelkezzen, mint az eredeti.

A sugárterápiás onkológus olyan egészségügyi szakember, aki a sugárterápia alkalmazására szakosodott a különböző ráktípusok kezelésére. Ők tervezik meg és alkalmazzák a megfelelő dózisú sugárzást, hogy pontosan célozzák meg a rákos sejteket, miközben minimalizálják a környező egészséges szövetek károsodását. Egy multidiszciplináris csapatban együttműködnek más orvosokkal a holisztikus rákkezelés biztosítása érdekében.

A vaszkuláris endotél növekedési faktor (VEGF) egy olyan fehérje, amely serkenti az erek növekedését. Pontosabban, elősegíti az angiogenezist (új erek képződését a már meglévő erekből), az éráteresztőképességet és az endotélsejtek növekedését. Jelentős szerepet játszik különböző biológiai folyamatokban, például az embrionális fejlődésben és a sebgyógyulásban, de olyan betegségekben is szerepet játszik, mint a rák.

A "vérlemezkeszámlálás" egy olyan laboratóriumi vizsgálat, amely a vérlemezkék számát méri, amelyek olyan kis vérsejtek, amelyek segítik a véralvadást, és amelyek egy személy vérében vannak. Ezt a betegség diagnosztizálására és a kezelés hatékonyságának ellenőrzésére használják. Az alacsony vagy magas vérlemezkeszám olyan betegséget jelezhet, amely kezelést igényel.

Az adenopátia az immunrendszer létfontosságú részeinek számító nyirokcsomók kóros megnagyobbodásával jellemezhető betegség. A duzzanat hátterében fertőzések, krónikus gyulladásos állapotok vagy rosszindulatú daganatok állhatnak. Gyakran fizikális vizsgálat vagy képalkotó vizsgálatok révén észlelhető.

Az agydaganat az agyban lévő sejtek rendellenes növekedése vagy tömege. Ezek a daganatok lehetnek jóindulatúak (nem rákosak) vagy rosszindulatúak (rákosak), és eredhetnek magából az agyszövetből vagy a test más részeiből, és terjedhetnek az agyba. Az agydaganat jelenléte megzavarhatja a normális agyműködést azáltal, hogy összenyomja a környező struktúrákat, neurológiai tüneteket okoz, és potenciálisan súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet. Az agydaganatok diagnózisa és kezelése a daganat típusától, elhelyezkedésétől és jellemzőitől függően különböző orvosi beavatkozásokat, például képalkotó vizsgálatokat, műtétet, sugárterápiát és kemoterápiát foglal magában.

Az allogén olyan sejtekre, szövetekre vagy szervekre utal, amelyek ugyanazon faj genetikailag különböző egyedeitől származnak. Az egészségügyben gyakran olyan transzplantációkhoz használt donoranyagot jelöl, mint például az allogén őssejt-transzplantáció, ahol a donor őssejteket juttatják a recipiensbe, hogy segítsék a betegség kezelését.

Az alopecia, más néven hajhullás, olyan betegség, amely a haj elvékonyodásával vagy teljes elvesztésével jár azokról a területekről, ahol normálisan nő. Ez érintheti a fejbőrt, az arcot és a testet, és különböző tényezők, például genetikai tényezők, hormonális változások, immunrendszeri rendellenességek, illetve bizonyos kezelések vagy gyógyszerek mellékhatásaként jelentkezhet.

Az "anaplasztikus" kifejezést gyakran használják az orvostudományban, különösen az onkológiában, olyan rákos sejtek leírására, amelyek elvesztették megkülönböztető jellemzőiket, és differenciálatlannak tűnnek. Ezek a sejtek szabálytalan növekedést mutatnak, és nem rendelkeznek az egészséges sejtek tipikusan specializált jellemzőivel, ami gyakran agresszívabbá és nehezebben kezelhetővé teszi a betegséget.

Az androgén egy olyan hormontípus, amely döntő szerepet játszik az emlősökben a hímnemű tulajdonságok kialakulásában és fenntartásában. Ide tartoznak az olyan hormonok, mint a tesztoszteron és a dihidrotesztoszteron, amelyek elsősorban a hímivarsejtekben és a női petefészkekben termelődnek a szexuális fejlődés, az izomtömeg, a csontsűrűség és a szőrnövekedés szabályozására.

Az angiogenezis egy olyan élettani folyamat, amelynek során a már meglévő erekből új erek nőnek ki. Elsősorban a fejlődés, a sebgyógyulás és a granulációs szövet kialakulása során fordul elő, de kritikus lépés a daganatok jóindulatú állapotból rosszindulatúvá válásában is.